Este volt, hideg téli éjszaka. Hó borított mindent.
Nagyapám remegő kézzel dobta rá az utolsó fatuskót tábortüzünk pislákoló parazsára. Szemében békés megnyugvást láttam.
Átfagyott testemet átölelve ment át az árnyékvilágra, örökre
Akkor találkoztam vele utoljára, odaát.
Először érintett meg a halál szele. Már nem fáztam. Meleg volt, lágy és simogató fuvallat. Nagyapám elengedte kezem. Azt mondta, még találkozunk, de most még nem mehetek vele...
Kinyitottam szemem, már pirkadt. A hajnali lágy napsütés melegében éreztem, hogy testembe szép lassan visszatér az erő.
Akkor éreztem először igazán azt a lelki békét, nyugalmat, mely azóta is vezet utamon.
Élet és halál.
Mindkét oldalt láttam már. Én tudom...
Gor szellemében ajánlom magam bölcs Ruphus és vezessen utadon halálod után is.
Gor Sin-Gor |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
