A rigók akkor is veszedelmesek tudnak lenni, ha éppen nincsenek a gépjükre csatlakozva. Egy rigó akár több harci és felderítő robotot is irányíthat egyszerre.
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Ha még egyáltalán nem hallottál, vagy nem tudsz eleget a szavazásról, melyrôl fórumozóink ebben a témában beszélgetnek, akkor kattints ide a bôvebb felvilágosításért. A szavazás állását is ezen az oldalon követheted nyomon.
Ki a best író?
Nem is tudom... Robert N. Charette tűrhető, lehet, hogy úttörő, én a Jogos Kárpótlást olvastam tőle, az összecsapottnak tűnt.
Tom Dowd? Benne azt szeretem, hogy nem tudhatod, hogy a könyv happy end lesz, vagy sem.
Carl Sargent & Marc Gaiscione hihetetlen írópáros, őjk a kedvenceim, mert világméretű eseményeket hoznak össze vérbeli SR-cégintrikás-hátbatámadós stílusban.
Nigel Findley azért jó, mert amolyan amerikai Leslie L. Lawrence, karakterei emeriek, történetei elgondolkodtatóak, mint az LX-IR.
Stephen Kenson azon regényei tetszettek, melyek Karomról szólnak, mert nem azt az tucai varázslót festik le, aki két manalabdávl kinyírja a fél gárdát.
Jak Koke a maga Sárkányszív-triológiájával nálam aratott, egy hónapig zabáltam a könyveit, ha valaha megfilmesítik, az ő regényei érdemesek az SR-re.
Caroline Spector (ha jól írom a nevét) a Végtelen világokkal leszerepelt előttem, lehet, hogy jó Earthdawnos, de SR-hez köze sincs.
Mel Odom lendületes, nincs a könyvben két egymást követő oldal, ahol nem durran el egy lövés, hasonlóan Nyx Smithshez.
Igazából az a jó az írókban, hogy a különféle stílusaik mellett mindig ott van (kicsiben vagy nagyban) az SR-feeling.
Nigel D. Findleytől csak a Nap házát olvastam. Annak a könyvnek az első fele-kétharmada egy dögunalmas útleírás. Az ilyesmiknek útikönyvekben a helyük, nem regényekben. A fennmaradó része viszont, onnantól kezdve, hogy a főhős csak kapkodni tudja a fejét, hogy most mi is van meg hol meg miért meg egyébként is, már kifejezetten tetszett. Ha az egész olyan lett volna, ez lehetne a legjobb könyv, amit olvastam. Így viszont két könyv vezet nálam toronymagasan (az egyik kicsit még magasabban is): az abszolút első Tom Dowd Vakító fénye, a második (nem sokkal lemaradva) Jak Koke Sárkányszív trilógiája. Ezek elejüktől végükig úgy vannak megírva, hogy élvezet olvasni.
Végre egy épkézláb ember! Már elsősorban ami néhai Mr Findley-t munkáit illeti. De az Übermensch főhösök terén is osztom a véleményed. Rohadtul unalmasnak és felszínesnek találtam pl a jó öreg Csavar jellemábrázolását és emiatt végig az ellenségeinek drukkkltam, noha tudtam hogy mindenkit földbe fog döngölni a végén. Findley nyomózó figurája sokkal élettszagúbb, humorosabb mint bármelyik másik.
SZerintem stephen kenson is jó bár még csak most jött ki két regénye de mind a kettö nagyon tetszett, öszintén szolva rég olvastam ijen jó SR regényeket, már nagyon várom töle a Ragnarockot.
Hoi,omaes!
Nekem Nigel Findley tetszett a legjobban mert ö az aki "normális"karaktereket mozgat és elgondolkodott az apró nüanszokon. Közvetlen utána Tom Down bár nála néha kicsit már "manga" a dolog. Utálom a túl nagy kaliberü karaktereket mert eleve tudod hogyyözni fog és az irónak sem kell a fantáziáját használni. A karakternek úgyis nagyobb fegyvere van vagy elörángat egy addig nem emlegetett beépitést ami megoldja a problémát. Ebben a kategóriában nekem a tökéletes példa Argent aki moralista ként dönt mig a testének igen komoly része fém. Neki már rég az örülettel kéne szemeznie és nem a létkérdéseken merengeni.
szerintem nigel findley mindenidok egyik legjobb iroja, nagyon szomoru h mar nincs koztunk.
engem o fogott meg a legjobban, talan azert, mert az irasaiban igyekezett a shadowrun sajatossagait nem felnagyitva hanem hetkoznapian megjeleniteni...
r.i.p
A Robert Mash féle Cyberkommandó-ban meg fellehet fedezni egy-néhány ismerős elemet. Nem olyan vészes, most már jó lenne egy olyan regény is ami az Árnyékmagygarországon játszódik. A shadowrun regények között is van olyan ami nem köt le annyira, de vann olyan amit nem tudok letenni, még mindig ez a világ a legjobb. Csak így tovább és kitartó hű olvasó maradok.
A végtelen világokat én is csak ezért birtam végigolvasni. Bár lehet, hogy az is érdekesebb let volna, ha elolvastam volna az Earthdawn világán jácodo elsö 3 regényt a mi Annin-rol szolt. Leonárdo meg feltünik a Stephen Kenson: Technobábel -ben is. Melékesen ez sem egy elhanyogolhato mű.
Föleg a bekezdések elöt találhato kis irományok tszenek.
Szerintem akkor is gagyi! A Michelangelos dolog a csúcstünde túllihegés tipikus példájának tartom! Az öreg mester leszívatja a MEGÁkat!
A Wégtelen világok is csak azért tetszett, mert konkrét utalások wannak az Earthdawn és a Shadowrun közti párhuzamokra és a köztes korokra! (egyébként az se nagy szám)
Én olvastam mindegyik írótól. Robert N. Charrette mellett voksoltam mégis, mert tőle olvastam először és akkor nagyon megfogott ( A hatalom titkai sorozat).
De Jak Koke Sárkányszív-trilógiája is a kedvencem.
Tom Dowd is nagyot alkotott a rovarszellemekkel.
Nekem a Fekete Madonna is nagyon tetszett a végén kijutok oda hogy mindegyik iró jókat irt )
Nigel Findley és Chris Kubasik regényei is tetszenek.
Nehéz így hogy most ki a legjobb én nem tudnék köztük választani meg nincs is értelme szvsz. Az egyik erről ír jobban a másik más témában jobban elmerül.
Van aki a piffpuff akciókat helyezi inkább előtérbe van aki inkább a kihagyja másra helyezi a hangsúlyt.
Attól tartok hogy jópáran csak a klasszikus Robert Charrette könyveket olvasták és összehasonlítási alap nélkül szavaztak rá. Vagy egyeseket megragad a túllihegett heroizmus? Az is lehet...
Hát nem is tudom! Az összes Shadowrun regényt olwastam, de szerintem a Wakító Fénynél impozánsabb darab a mai napig nem született. Ezért is szawaztam Tom mesterre!
Ellenben a Fekete Madonnánál unalmasabbat sem olvastam! Micsoda erőltetett és semmitmondó regény...
)