| Kinyílik az ajtó, egy bárd lép be rajta, hosszú fekete haja selymesen omlik a vállára. Szemében zöld tűz ég. Odasétál Garrethez.
- Arithon Ffalenn vagyok, ha uraságod is beleegyezik, akkor szállás és koszt fejében szívesen szórakoztatom a közönséget. |
Garret kíváncsian könyököl a pultra:
-Ez érdekesen hangzik... |
A lány felcsillanó szemmel néz halotalanra.
-Kérem, mondja el a történét a fehér sárkányról- szereti a történeteket. Bár lehet, hogy kérését tolakodónak fogja tekintetni a tündér. |
| Megkapja az italát. Lassan el is fogyasztja. Majd letesz egy aranyat az üres pohár mellé. Szó nélkül távozik. Már így is sok időt töltött itt, ezért sietős a távozása. |
| -Én szivesen válaszolnék a kérdéseire, vagy esetleg mesélhetnék egy érdekes történetet egy balsorsú fehér sárkánykól! |
Halotalan bocsánat kérését hallgatva ismét elmosolyodik.
- Nagyon köszönöm, uram – mondja a lány. Örülve, hogy sikerült tisztázniuk a félre értést nyugodt szívvel lát hozzá az étel elfogyasztásához. Étkezés után kér még egy áfonyaszörpöt. Aztán fizet. Az újabb áfonyaszörpöt iszogatva folyatja a megkezdett beszélgetést
- Én nem vagyok valami szörnypusztítót. Nem hiszem, hogy lenne, mit mesélnem- mondja Garratnek. |
| - Egy pillanat - szól Garret a tündéknek, odasiet az alvó vendéghez, és letesz elé egy étlapot, majd visszabaktat a pároshoz - Nagyon szívesen venném, ha mesélne, bár nem akarom feltartani önt, vagy esetleg kegyedet semmiben... |
| Nembírta kivárni az étlapot,elaludt.édesdeden aluszik.de jaj rettenet!!!rosszat álmodik!!! |
| -Én szivesen megosztanám csekéjke tapasztalataimat.- mondja Halotalan. |
Garret, a kocsmáros, miután nem hall választ az ifjú barbárlány felől, halkan dúdolgatva törölni kezdi a bárpultot, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megszólítja a kissé feszült hangulatú párost:
- Elnézést, nem akarok tolakodó lenni, de tudják, jómagam is kalandozó vagyok, habár bizonyára nem olyan tapasztalt, mint önök...nem ölök zöld sárkányokat, csupán mutálódott rovarlepkéket, tleixcan ősmestereket, meg ilyen egyéb bestiákat... Szeretném megismerni önöket, ha nem túlságosan sietnek... |
| Miután kihordta az ételt, megnyugodott, hogy a korábbi incidensből nem lett verekedés - ma a verekedés amúgy sem ment volna könnyen, még be sem melegített. Ennek céljából, és unaloműzés végett kidobott egy goblin rablóbandát a fogadóból, majd elmosta az edényeket, és föltörölte a padlót. Ezután megidézett négy elementált az ajtó elé (ideiglenes kidobóknak, amíg ő távol tartózkodik) , és elindult kalandozni. |
Halotalan talpra áll, sisakját kezébe veszi és mélyen meghajol.
-Elnézést ha megbántottam volna kisaszony, természetesen úgy lesz ahogy ön akarja.-mondja kalkan, de jól érthetően. |
A lány mérgesen rázza a fejét.
- Már bocsánat uram, de nem fogadhatom el. Az én burgem, én fizetem - a mosoly tova tűnt, semmivé lett. A hang határozott és kemény. De remélhetőleg halotalan megérti, hogy, ha valamit nem szeret, az ez. |
Halotalan egy darabig vizsgálgatja az étlapot, majd int a kocsmárosnak:
-Én egy sárkányszefírt kérnék, és a hölgyét is én fizetem!-
majd fizet. |
A lány átveszi az étlapot a kocsmárostól.
- Köszönöm - mondja és kevesen elmosolyodik...A kocsmáros a pult mögött kezd valami csinálni, de látszik, hogy félszemmel figyelei a vendégeit.
- Bocsánat - mondja beszélgető társának- nem tudom, uraságod, hogy van vele, de én a szörny csépeléstől meg szoktam éhezni- mondja, elmosolyodik és pár pillanatig bele mélyed az étlapba. Szerencsére már egészen jól ismeri a nyelvet, így nem jelent neki különösebb gondot kiválasztani egy ételt. Felnéz az étlapból, szemével a kocsmárost keresi.
- Kérem - mondja hangosan és érthetően, de nem kiabálva- egy Döglött Drúnagor burgert kérek- a mosoly ismét az arcon. |
| Nagy robajjal kivágódik az ajtó,és fefce tántorog be az a jtón,egy rubin ragadozó trófeával,felrakja az "alvósarka"feletti falrészre.leül,letörli a vért a ruhájáról és kér egy étlapot. |
| -Sehol, s mindenhol! Kósza vagyok, a magamfajtának nincs othona, de mindenhol otthonérzem magamat. Bevallom én is csak nyáron keverettem errafelé egy érdekes véletlen folyamán. De ennyi idő elég volt ahhoz, hogy anyi tapasztalatot gyüjtsek amennyit más 33év alatt sem! |
Garret kiadja az áfonyaszörpöt a tündéknek, majd odafordul a frissen érkezett leányzóhoz:
- És a kisasszonynak mit adhatok, ha meg nem sértem?
Majd miután meghallgatta válaszát, egy étlapot tesz a két beszélgető tünde elé:
ÉTLAP
--------
Döglött Drúnagor burger 2a
Koboldpörkölt csibeszósszal 4,5a
Alanori pusztakenyér 1a (mártásokkal 1,5a)
Sárkányszeflin pirított bloanne-nal (csak Sárkányölőknek!) 500a
Mákrózsa-pite 5a/egy tál
Húsos lépegető-tekercs 4a |
- Éve? - mered a lány halotalanra. - Ősz óta vagyok itt. A Selyemréten egy házikóban lakom. Kezdetben sátram volt, de ősz végére sikerült egy kicsi házat felépítenem fából- mondja a lány mosolyogva.
-Uraságod hol él?- kérdezi a lány. |
| -Ki a kicsit nem becsüli....-bólint elismerően a tündér -egyépként hány éve űzi kegyed ezt a foglalkozást? |
| - Nem válogatok szörnyek tekintetében. Ami jön... Legutóbb egy vénás lépegető akadt az utamba. Ez a találkozás végzetes volt... Legalább is számára - mondja mosolyogva. Bár tudja, ez nem nagy trófea, de az övé. Az ő kardjával és ő hajtotta végre. Nem dobta el a kardját, és futott el messzire, hanem legyőzte. |
| -Azért ne szégyenkezzen kegyed, nekem évek kemény munkájába került e trófea megszerzése, én se sárkányokkal kezdtem! De az igen érdekelne ön milyen szörnyek jobblétreszenderítésén munkálkodik manapság? |
A lány szemmel követi halotalan mozdulatát. A tekintete egy Zöldsárkány fejen akad meg, amit egy hordó fölé akasztottak. A lány elismerően biccent.
-Ez aztán a trófea, uram - mondja dallamos hangján. És kedvesen elmosolyodik.
-Én nem büszélkedhetem ilyen szép trófeával- teszi hozzá, kicsit szomorúan. |
Halottalan int a kocsmárosnak:
-Nekem is azt amit a hölgynek!-és egy marék aranyat szór a pultra. |
| -Köszönöm kérdését kisaszony, én szeméj szerint affél sárkányvadász lennék, de ne is pazaroljunk erre több szót.-szerénykedik a tündér és a falon lógó Zöld sárkány feje fele biccent. |
A lány megkapja az áfonyaszörpjét a csapostól. És már bele is kortyol, amikor egy tündér érkezik a csapszékbe...
A lány elmosolyodik. Tetszik neki ha bókolnak, bár ő nem a szépségére büszke.
-Való igaz, tegnap is jártam itt... Sok a szörny és néha rám fér a pihenés- mondja dallamos hangján. Majd ő is kérdez:
-És uraságod mivel foglakozik? - kérdezi és közben le nem veszi a szemét a mellette ülő tündérről. Arcán továbbra is kedves mosoly ül. |
Halotalana a tündér újult erővel sétál be az ajtón, megkapta az üzenetet. kényelmesen letelepedeik a vörös hajú tündérlány mellé:
-Nem tévednék nagyot szép hölgyem ha azt állítanám, hogy már volt szerencsém önhöz? |
Fefce hirtelen felugrik:ÁÁÁÁÁÁ!!
aztán tudatosodik benne hogy hol van,gyorsan leül.nemnem nincs zavarban,CSak egy kicsit pirul,lenéz az asztalra.ahá mákospite:nyamm.
egy jóizü falatozás után odasétál a pulthoz bőkezüen fizet és elindul az ajtó felé.a kérdő tekintetekre válaszul:-menni kell hiába no,kalandozó lennék vagy mi,ez jó hely,még visszatérek!-azzal kiesik az ajtón |
Belép a lány a tavernába. Barna, göndör haja dúsan omlik vállára. Barna bőr ruhát visel, mely lazán követi karcsú alakját. Lábán a ruhához hasonló anyagból készült barna, hosszú szárú, fűzős cipő van. Bőr mellvértet visel, oldalán kard. Nyakában bőr szíjra fűzött amulett csüng. A hite szerint az amulettje szerencsét hoz kincskeresés során.
Egy pillanatra megáll az ajtóban. Szétnéz. Üres asztalt keres. Talál egy kellemes félhomályban lévőt. Leül. Az asztalon heverő ital lapot kezdi tanulmányozni Elenka, a barbár. Ki választja az italt. Megvárja, amíg a csapos vagy a pincér asztalához lép.
-Szép napot! – köszönti a csapost. – Egy áfonyaszörpöt kérek. |
A mára tervezett szörnyekkel már végzett, amikor benyit a vörös hajú tündér lány a tavernába. Ruganyos lépteivel a pulthoz lépdel. Köpenyét leteszi a székre. Ma sokkal jobb a kedve. Leül a pultnál egy üres székre.
-Szép napot kocsmáros uram! – köszönti a kocsmárost dallamos hangján és rámosolyog a kocsmárosra – Egy áfonyaszörpöt kérek. Majd mit egy mellékesen megkérdezi:
-Főzni is szoktak?
Bár a kérdés mellékesen hangzott el a válasz azonban nem mellékes. Ugyanis a szörnyen megéhezett a lány. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
