| Arithon gondterhelten ébredt, rájött hogy ma meg kell vívnia egy csatát, amelyhez egyáltalán nincs kedve. Így hát felkelt korán, és elment a rettenetes erdőbe zh-t írni. :-) Bízik abban, hogy szerencséje, és mágikus tudása elegendő lesz e szörnyű küzdelemben... |
Fefce ugygondolja hogy ideje lenne kalandozni egy kicsit.kilép az ajtón,majd a bennmaradtak egy negy orditást hallanak:ÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Síri csend lett.
Fefce benéz az ajtón,enyhén remegő hangon közli:-semmi baj,csak azok a szinváltó elementálok rám hozták a frászt. |
Garret nem vesz észre semmit a mágikus hókusz-pókuszokból, csak csendben a pultot törölgeti, miközben csevejbe bocsátkozik a tündével (akinek még mindig nem tudja a nevét - IC ):
- Uram, csak nincsen valami nagyobb gond? Kissé gondterheltnek látszik... |
L3cso, miután kihordta a frissítőt, meglátta a huncut fényt Arithon zöld szemében, ebből arra következtetett, hogy Arithon különlegesen kifinomult képességeivel érzékelni tudta a lehelletfinom mágiaellenes mágiáját  ) |
| Arithon visszaérkezett, kicsit fáradtnak tűnik, hosszú volt ez a nap. Egy pohár frissítő után ismét nekiáll dalokat énekelni. Kifinomult érzékeivel érzékeli a mágia-ellenes varázslatot. Zöld szemében huncut fény villan, de aztn gyorsan kihúny. Az általa irányított árnyakra nem hat ez a máglya, de nem szeretné, ha megharagudnának rá egy ilyen illetlen tréfa miatt, hogy kijátsza a mágiát. |
Halotalan a tündér érkezik meg,fáradtan a pulthoz sétál és hanyagul ledobja magát egy sékre. Eközben végig az orra alatt morog valamit, amit csak azok értenek akik mellett elmegy:
-Istenverte thargodanok!
-Sárkányvért csapos, de sokat! -így a kocsmároshoz. |
| Miután Fefce, a hős sárkányölő elmesélte a kalandját, L3cso, a fél-ork-ember-tünde-törp, -aki egy álcázott elf varázsló szakadt hippi rongyokban- megidéz 4 színváltó elementált a bejárathoz, hogy megfékezzék a behatolókat. Majd az egész fogadót VARÁZSLATMENTESRE varázsólja, így semmilyen mágikus lénye nem jöhet be illetéktelenül. Varázsolni is csak a hősünk tud ebben az idilli helyisében, most például a pultra varázsol minden egyes ételből, és italból 5-5 darabot, a gyors kiszolgálás reményében |
| Kedves fogadós,életet mentett a sütid!!-mondja fefce miután belakmározott.-olyan a hasam mint a dob.-azzal el is alszik. |
| * Egyébként elnézést ha hosszabb ideig nem szólnék be, nem mindig tudok fórumon lenni, ha már egy órája nem válaszolok, akkor nyugodtan bele lehet írni engem is a történetbe. Vagy valaki ajánlhatna egy pótkocsmárost, aki a nap nagyobb részében itt tartózkodik * |
Garret is belép az ajtón, egészen picit rongyosabb a ruházata az eredetinél. Letörli szája sarkából a vért, majd fáradtan annyit mond:
- Elnézést kérek mindenkitől, kicsit sokáig tartott ez a küzdelem... - majd besiet a pult mögé, és elkészíti a sárkányszeflint, és a mákrózsa-pitéket, aztán kiszolgálja a két éhes vendéget. |
| kinyilik az ajtó,és fefce kuszik be:-sütit-hőrgi-sütit akarok,arghhh... |
| FOGADÓÓÓÓÓÓS!!!! - Üvölti a törpe visszatérve. - Még mindig sehol a Sárkány-menüm... Meddig várjak még??? |
A törpe kezd kicsit türelmetlen lenni, reggel óta sehol sincs, amit rendelt...
- Ez így nem lesz jó... - morogja magában, majd távozik. |
Halotalan felébred. Az egész ejszakát a pultra dőlve aludta át. Feláll és kinyujtózik.
Mivel a fogadóban elég nagy a pangás aranyat dob az asztalda, és némán kisétál. |
A lány rendezi az utolsó áfonyaszörpjének az árát, majd távozik.
- Köszönöm a vendéglátást. Később még majd benézek. Most várnak a szörnyek. Viszontlátásra - mondja a kocsmárosnak számva szavait. Ezzel köszön el. De, hogy valóban visszjön-e az még a jövő zenéje. Most egy hosszabb kalandozásra indul... |
A Bárd a kimerítő éneklés után elszunnyadt, így átaludta Fefce hősies küzdelmét is, szerencséjük volt a vámpíroknak, hiszen a Bárdok varázserejű éneke még a napfénynél is égetőbb nekik. Reggel kipihenten ébred, biccent Garretnek, majd elindul egy kis kalandozásra.
- Köszönöm a szives vendéglátást, estefele még lehet benézek ismét, mondja... |
Egy törpe érkezik a fogadóba. Lordmesteri vértje kicsit megkopott, sziklatőre is kezd elhasználódni, de még mindig veszedelmes. Igen izmos, hiszen rengeteg felszerelési tárgyat kell cipelnie, mire eljut a boltba. Plusz azt az arannyal teli hátizsákot is hurcolni... Fáradtan lerogy egy asztalhoz.
-Fogadós! Sárkányvért, és sárkánysültet! |
Fefce a hajnal első sugaraira ébred,nyújtózik egy nagyot ,ir egy levelet a kocsmárosnak,:délutánra visszajövök,addigra ha lehet sütne nekem valami fincsi sütit?addig is legőszintébb köszönetem!!
Majd elindul kalandozni.
Resszkes mindenféle ellenséges létformák!!!
Miközben szökdécsel kifele a fogadóból,vidám dalocskát énekelget:"-egy meg egy az három,három lány volt az álmom."
Vajon miért ezt énekli,ki tudja. |
Fefce a finom ételtöl elnehezedett testtel halgatta eme csodás történeteket,majd miután mindenki elaludt ő is elszunyókált.
DE!!!
Ezer csatában edzett finom ösztönei felébresztették hösünket aki egy pillanat alatt éber lett.itt baj lesz.Keresi L3cso-t a kidobó és rendrakó karhatalmat de sajnos nem látja,igy nem tudja figyelmeztetni!
Megnyikordul a bejárati ajtó és belép egy:NŐI VÁMPIR ÖNGYILKOS ROHAMOSZTAG!!!!!
Valószínűleg ama galád céllal hogy az éj leple alatt a fogadóban található férfiakból kiszívják az életet!!
Habár ördögi szépségük megtévesztené az egyszerü férfiembert(talán még önként áldozatul vetné magát eme hamvas testü bestiáknak)de hősünket nem tudják becsapni.
Tigrisugrással veti magát a 3fős rohamosztagra!!test-test elleni küzdelem alakul ki.hiába van csak 2 karja fefcének mégis egyszerre küzd mind a3-al.És még szörnyű fegyverét is elő tudja rántani!!!!
Innestől hősünk gyözelme biztosra vehető!!!Eggyenként leszúrja őket,habár igy megölni nem tudja őket csak legyengíteni
A csatának nincs győztese!!
Az ellenfelek lihegve bámulják egymást.
A NŐI VÁMPIR ŐNGYILKOS ROHAMOSZTAG fejvesztve menekül vissza büzös vackára,mivel már hajnalodik.
hősünk rendet rak,megigazítja ruházatát és visszafekszik aludni. |
A lány egy ideig kéreti magát. Neki nincsenek nagy kalandjai. Belekortyol az italába, mint egy időhúzásként. Aztán bólint.
- Legyen. Egy régebbi történetemet fogom elmondani... Már napok óta furcsán éreztem magamat. Olyan harcokba vetettem bele magamat, amikbe talán nem lett volna szabad. Egy harcom után jöttem rá, amikor túl nagy kockázatot vállaltam, amekkorát nem lett volna szabad, hogy mi is az én bajom... Vadásziziszem volt. Ekkor már azt is tudtam, hogy mi a gyógymód rá… Egy erdőben bolyongtam, amikor villámcsapásként ért a dolog. Azt is tudtam, hogy kezdő kincsvadászokat gyakran tizedeli meg ez a kór. Eltettem a kardomat a hátizsákomba. Ebben a pillanatban a háta mögött zajt hallottam. Egy fa ág reccsenését hallottam. Valaki vigyázatlan volt és ezzel felhívta magára a figyelmemet. Megfordulok. Lassan teszem, kezem nem keresi a kardot. Egy farkas áll mögöttem. Megszólítom:
- Szia, Worg vezér! Bocs, de ma nem harcolhatunk, vadászitiszem van - mondom nevetve. Tudtam, hogy ez egyáltalán nem érdekli a farkast, az, hogy a kardom a hátizsákban van, az csak külön örömet jelent majd a worgnak.
- Micsoda? - kérdezte megrökönyödve a Worg vezér.- Vadászitisz, az egy szörnyű betegség. Szerencsére nem fertőző - mondta nevetve a Worg. Két lábra állt és hatalmasra nőtt
- Nem érted? - kérdeztem. De a Worg nem értette, vagy talán nagyon is jól értette, amit mondtam.
- Szép kis nap – mormogtam magamban. - Érdekes harc lesz… Worg, csak, hogy tudd, nem vagyok fegyvertelen! - mondtam de a kezem még mindig üres volt.
- Nem akarsz messzebbre menni?- kérdeztem nevetve. - Túl közel vagy, innen simán eltalállak- mondtam és még mindig nevet. Egyre inkább kezdett tetszeni a helyzet, amibe keveredtem. Jártam egyszer egy katonai gyakorló pályán. Ott láttam egy különös bábot, amely fából készült, és forgott a tengelye körül. A Worg rá emlékeztetett, csak éppen beszélt is. A Worg vezér felmordult, talán már unta a szócséplést.
- Kezdjük!- ordította, és dübörgő léptekkel indult felém. Csak mosolyogtam. Aztán kezem elengedte a hátizsákot. Hangos csattanással landolt a földön. A köpenyt ledobtam a vállamról. A köpeny még a levegőben volt, de a kezemben már ott csillant az első dobótőröm, a fegyvertartó övemből vettem elő. Akkoriban sokkal több fegyverrel mászkáltam. Gondosan céloztam és dobtam. Találtam. De egy dobótőr nem ellenfele egy hatalmas Worgnak, ezt én is tudtam. Kezemben már a második tőr csillogott, céloztam és dobtam. Ismét telibe találtam a Worg mellkasát, de az csak közeledett felém. Számítottam erre, kezében újabb dobótőr csillant meg. Majd a következő és a következő. Összesen hat dobótőröm volt, és most mind a hat ott tündökölt a Worg mellkasában, és az csak jött felém. Még két lépés és közelharcba bocsátkozhatok egy óriás Worggal. Csizmámból egy tőrt varázsoltam elő. Felkészülten vártam a Worg támadását. Nem kellett sokáig várnom... A farkasszerű lény kezében fegyvere csillant meg. Nem is láttam, mikor vette elő. Egy kard volt a Worgnál. Összecsaptunk. Bár esélytennek tűnhettem mások szemében, én a harcot nem adtam fel. A tőröm rövid, a kard és a Worg hatalmas… De nem úgy akartam kigyógyulni a vadászitiszből, hogy meghalok. A Worg védte a támadásomat, a tőr hangos csattanással esett egy kőre, jó pár méterre tőlem. Ekkor már nem érdekelt a tőr, de időt akartam nyerni. Gondos volt tervezés és időzítés. Egyszerű ugrást terveztem. Nagy lendületet véve rúgtam a bal lábammal, miközben a jobbra támaszkodtam. A Worg ismerhette ezt a trükköt, ezért megfogta a rúgó lábamat. De ettől még nem jöttem zavarba. Elrugaszkodtam a jobb lábammal a földtől. Egy hatalmas fordulat a tengelyem körül… a Worg elengedte a bal lábamat, mert a jobb vészesen közel került a pofájához. Sikeres volt a rúgásom. Pont állon rúgtam a Worgot, aki az állához kapott. De nem rendelkeztem még elég tapasztalattal ehhez a rúgáshoz ezért a földön kötöttem ki én is. Felpattantam a földről, kézen átfordulásokkal megközelítettem a hátizsákomat. A Worg azonnal felmérte a helyzetet, két lépéssel beért lesújtott a kardjával. Megmarkoltam a zsákot és elgurultam azzal együtt. A következő pillanatban kivettem a kardomat a hátizsákból. A Worg a következő pillanatban ismét lesújtani készült, mert egy hatalmas ugrással beért. Nem volt időm kardot rántani így csupán a hüvelyben lévő kardot emeltem védelmemre. A Worg fegyvere lecsúszott a kardról. Fém csikorogott fémen, majd a kard megállítatlanul csúszik felém. A Worg minden erejét összeszedve tovább próbálta vinni a kardját. De szerencsém volt. Megcsúszott a kard a mancsában és ártalmatlanul csúszott tovább a föld fel. A fölém hajló Worgba rúgtam egy hatalmasat. A Worg elszállt egy pár méternyit. Egy kőhalmon landolt hangos csattanással.
- Ez biztos fájt – mondtam - Nem akarod feladni?- kérdezem lihegve
A Worg hangos nyögések közepedet felállt, és tett egy lépést elém, majd térdre esett, és előre bukott.
- Nos, nekem úgy tűnik, hogy feladtad –mondtam, ekkor már nevetve. Megnéztem a Worgot. Lassan, de egyenletesen lélegzett.
- Hát, ez a nap igazán nem lett volt alkalmas a halálra- mormogtam. Aztán felcsatoltam a kardomat az oldalamra és tovább indultam.
Pár percnyi csend után a lány a poharát kezébe vette és belekortyolt, illetve csak kortyolt volna.
-Kérek még egy áfonyaszörpöt- mondja a kocsmárosnak. |
Garret a bárd dalaitól megvidámult hangon kéri a csillogó szemű elf lányt:
- Kegyed is mesélne egy momentumot az életéből? Biztos történt kegyeddel is valami kiemelkedő dolog, amit szívesen megoszt velünk! |
| Miután a bárd jóllakott, leült a Kandalló mellé a sarokba, és lágy hangon dalolni kezdett. A zajgó tömeg elcsendesült, és ámúlva hallgatta a régmúlt időkről szóló dalokat. A dalok után mindenki jobb kedvel folytatta félbemaradt társalgását. A tömeg persze meg is szomjazott... |
A lány csillogó szemmel hallgatja halotalan történetét. Imádja a kalandokat hallgatni. És most nem csalódott... Szemét behunyja, úgy könnyebben el tudja képzelni a tündér kalandját... Szinte ő is érzi bőrén a hideget, amelyet a fehér sárkány árasztott… A történetnek hirtelen vége szakadt. Pár percnyi csend után elragadtatottan sóhajt felt.
- Ez igazán nagyszerű - mondja és elmosolyodik. Kortyol az áfonyaszörpjéből egy kicsit. |
| Halotalan megköszöni az italt, majd belekortyol a friss nedübe. Érdeklődve körülnéz másnak is tetszett e az előadás. |
Garret csodálkozva néz maga elé, majd egy nagyon enyhe gúny is megjelenik az arcán:
- Ez ám a teljesítmény barátom! Itt egy kis ajándék a történetért! - azzal egy Sárkányvérrel telt kulacsot lök a tünde elé. |
| Miután visszateleportál utolsó kalandja színhelyéről, eloszlatja az elementálokat, felveszi a rendelést, és odavarázsol egy koboldsültet elfesen megsütve (mivel hősünk egy álcázott elf varázsló, aki egy fél-ork-ember-tünde-törpe illúzióját kelti egy kis hippis beütéssel) fefce asztalára. |
Halotalan hosszan -nagyon hoszan- bámul maga elé, gondolkodik. Majd belekezd a történetbe.
-Az eset körüldelül egy hónapjaesett meg, mikor is összefutottam egy kebves öreg emberrel. Kinézetre úgy 60-70 éves lehettett, de engem nem téveszthetett meg varázsló volt ő, és üttötte a 120at is. Így szólt hozzám:
-Édes fiam, látom te megtermett legény vagy!
-Hát igyekszem.
-Lenne egy feladatom amit csak egy hozzád hasonló ifjonc számára tartogatok, jó pénzt fizetnék érte.
-Miről lenne szó édesapám?-kérdeztem.
-Ó semmiség csak egy barlangba kéne bemenned, és onnan kihoznod az elveszett varázskönyvemet, 400 aranyat fizetnék érte!-mondta
Bevallom gyanús volt a dolog, de mitagadás akkor igen érdekelt a dolog, meg hát a pénznek is hiján voltam.
-Elfogadom.-feleltem
Még aznap délután elmentünk az említett barlanghoz. Nem teketóriáztam sokat elindultam. A dolog akkor kezett gyanús lenni, amikor a barlang levegője hirtelen 20 fokot zuhant. Hátrapillantok, és ott állt mögöttem egy fehér! Elkezdte beszívni a levegőt, na itt már sejtettem, hogy ebből egy jégcsóva készül. Ide bele az arcomba!
Itt felgyorsultak az események: előrántottam éjkristáj kardomat,és együtésből-mondom egyből- lecsaptam a fejét!
Ami ez után következett azok már csak az unalmas részletek: kivittem a könyvet, jutalom, és a többi.- fejezte be mondókáját, majd meghajolt. |
Habár hősünk azt az elvet valja hogy:messziről jött humanoid azt hantázik amit akar(ő is igy szokta)de azért közelebb ül mert amellett iszonyatosan kiváncsi is.+szereti a meséket.
hogy hogynem hirtelen felindulásból mindenkit meghiv1 italra. |
Garret elnéző mosolyt küld az imént felébredt vendég felé, aztán a bárdhoz szól:
- Természetesen elfogadom az ajánlatát, örülök, hogy tudok segíteni! Bármikor szívesen vendégül látom, és szabad szobát is tudok ajánlani önnek. ha kedve van, most még ihletet is kaphat...Elf barátom éppen egy történetbe szeretett volna fogni... |
felébred,és belenézve az étlapba már mondja is:koboldsültet elfesen megsütve!!meg valami itókát.
a belépő bárdnak pedig:húzd a talpalávalót,de legyenek táncoslányok is!!!ha jól játszól meghivlak egy italra. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
