*kissé ziláltan néz ki a fejéből... az előbb, mintha történt volna valami ,de semmire sem emlékszik. Viszont látja Garret kérdő tekintetét, és eszébe jutnak a férfi nemrég feltett szavai. Mosolyra nyílik bájos ajka, majd kedvesen válaszol.*
-Igazság szerint nem tudom, kinek a hibája. Lehet, hogy az istenek büntettek meg, mert igazából nem szerettem őt. De ez már a múlt, amin úgysem változtathatok. Érdemesebb inkább a jövőbe nézni.*majd nagyot sóhajt, próbál megszabadulni a negatív gondolatoktól.*
-Tettanbraug? Sokat hallottam már erről a helyről. Ha nem baj, szívesen veled tartanék, habár félek, csak hátráltatnálak utadon. Egy ilyen tapasztalt kalandozót csak zavarhat egy butácska nőszemély... mondja , s közben zavartan félbehagyja a mondatot, hisz teljes mértékben tisztában van saját hiányosságaival...
majd felhajtja korsója tartalmát.* |
Garret az előző történésből csak L3cso átalakulását dolgozta fel, mert kicsit elmélázott Ysabel gyönyörű szemeiben. Ránéz a teljesen új elf-pincérére:
- L3cso! Nah, kicsit elegánsabb vagy, mint szoktál lenni! Jól áll neked ez a fehér ruha! És bár késtél elég sokat, kapsz fizetésemelést is! |
Hírtelen megremeg a föld, és egy félelmetes szakadék nyílik a fogadó kellős közepén, (amely annak idején, L3csot a fél ork-ember-tünde-törpe álcázott varázslót elnyelte nyomtalanul, mikor már már feledésbe merült tudatán kívüli teste) melyből kénes gázok tőrnek elő, különféle más dimenzióbeli karmos, fogas, szárnyas, tollas ilyesztő lényekkel. Mindenki fejvesztve kimenekűl, kivétel a lassabbak és az erősebbek - Surr sörözik tovább, DoF pedig folytatja magában a kártyázást.
Majd a felfordulás kellős közepén egy álcázatlan elf mágus jelenik meg, kinek egy kézmozdulatától szétrobban hangos rikoltozással az összes szörnyeteg. A mágus másik mozdulatától szétszakadnak régi hippi rongyjai ,(t.i.valaha ő volt L3cso, a fél ork -ember-tünde-törpe, hippi rongyokban álcázott varázsló)és vakítóan fehér göncökbe öltözik. Harmadik mozdulatával kitörölte mindenki emlékeit, és agy nélküli zombivá varázsolta őket, majd negyedik mozdulatával semlegesítette az előző varázslatát.
Utána betért a pult mögé, és ellátta napi teendőit... |
-Biztos elkerültük egymást.
S, mivel az ork is mellette áll, magabiztosabb lett.
-Én aki az ismert univerzum legszebb humanoidja vagyok? -Mondja beképzelt arckifejezéssel.
-Szegény,jól elbánt vele a teremtője,nemcsak mutáns hanem csúnya is meg buta is-fojtatja.
Majd az ork felé néz.
-Ugye igazam van!-kérdezi társátol normálisan. |
Arithon elköszön Garrettől,
- Köszönöm a szíves vendéglátást, most hosszabb időre kalandozni indulok, várnak a sárkányok. (32 szint) Természetesen ha megfáradok, mindig is ide térek be pihenni. |
DoF felröhög.
-Ez vagy hülye vagy vak.méghogy én mutáns?Én aki az ismert univerzum legszebb humanoidja vagyok?-aztán megcsóválja a fejét.-szegény,jól elbánt vele a teremtője,nemcsak mutáns hanem csúnya is meg buta is.hmm...hmm...meg biztos rasszista is.-azzal elkezd gondolkodni egy nagy kupa habzó TÖRPEsör mellet a világ dolgain, hogy eggyesek milyenek? |
Garret együttérzően néz Ysabelre, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megszorítja a lány kezét, és rámosolyog:
- Ysabel, htudod, hogy nem a Te hibád, igaz? Egyébként is, itt biztos nem kérdezi tőled senki, kit öltél meg, és kit nem. Ha egyszer lenne kedved, szívesen látnálak az oldalamon, mint kalandozótárat. Ki tudja, talán még segíthetnénk is egymásnak. Úgy tervezem, következő úticélom Tettanbraug városa lesz...túl sok ott a gonoszság mostanában. Ha van kedved, tarts velem! - majd vidáman felhajt egy kis sört. |
-Én is otthonról jöttem -folytatja az ork, aki nyílván komolyan vette a gnóm tréfáját.
-De ha mindketten otthon voltunk ez előtt akkor hogy-hogy nem találkoztunk? |
Mielött válaszolna az orknak, Dof-nak szól.
-Ééééén neeem. De szerintem te az vagy ugye?-kérdezi komoly arcot vágva.
Majd az orkhoz fordul, és mintha teljesen más gnómként viselkedne. Hörpint eggyet a sörböl, majd az ő kérdésére is válaszol.
-A nevem : Halbrinn, és otthonrol érkeztem.-mondja újra, viccesen. |
"Mutáns vagy" -cseng vissza az ork fejében. Mondjuk annak zsúfoltsága miatt jobb kifejezés a "kong vissza..". Persze egy törptől elnézi az ilyesfajta megnyílvánulást -amit egyéb esetben nem tenne- ezek a népek mindig is acélos pöröjükről és élesen vágó nyelvükről voltak híresek.
-Na gyere és mellettem fogyaszd el a söröd -emeli magamellé egy székre oltalmazón a kis alakot- Hogy hívnak, és honnan érkeztél ide? |
-Nem is tudom, hogy szerettem e igazán.*vallja be lehajtott fejjel.*
-Kisgyermek korom óta ismertem, és a szüleink egymásnak szántak minket. De aztán egyszer történ valami. egy mulatság után kettesben maradtunk, és ő kissé ittas volt. Nekem esett, és erőszakoskodott, úgymond,"haamarosan a felesége leszek, itt az ideje, hogy kapjon is valamit". Én védekeztem, és közben véletlenül leszúrtam.* mondja szomorúan.* |
DoF végigméri a gnómot,látszik rajta hogy nem tudja hova tenni.Csak nem birja megállni,megkérdi:
-Te valami mutáns vagy? |
Garret elnézést kér a tündétől, kiszolgálja a gnómot, majd kicsit furcsán nézve a kis alakra visszaül Ysabelhez.
- Ne haragudj, már itt is vagyok. Szóval...? |
Az ajtóba egy kis szerzett toppan be, egy gnóm. Körülnéz, és egy üres asztalhoz ül le.
-Csapos egy korsó sört!-kiált fel hangosan.
Mikor kihozzak hirtelen kitör belölle a röhögés, senki nem tudja mi ilyen vicces, ráadásul elég feltünő. |
Garret kicsit meglepődik a hirtelen tegeződésen, de csak mosolyog. Tetszik neki a lány.
- Persze, hogy tegeződhetünk! - majd miután a lány elmondta a balesetet, komolyan szólal meg - Hát ez...igen sajnálatos esemény...Szeretted azt a férfit, Ysabel? Ne haragudj, ha tolakodó a kérdésem, csak szeretnélek megismerni... |
| ~Az, hogy a tündék népe fákra épített városokban él legtöbbször még nem teszi őket természetjárókká, mint a városok druidáit. A novemberi fagyott földön, a puszta ég alatt alvás, na az az igazi természetben való élet. Az ilyen éjszakák és a magányos élet pedig a tuskó orkokból a maradék udvariasságot is száműzi. Nem holmi tündéknek való az igazi vadonban való élet *gondolja hideg hangon Ysabel válaszára, aki volt oly udvariatlan, hogy még nevét sem volt képes megjegyezni.* Sebesen Surranó Sötételf Suriken, igazán rövid, és lényegretörő, vajon miért oly megjegyezhetetlen?! :P Nopersze a rasszizmus még a tündék szívében is ott bujkál nyílvánvalóan, egy ilyen pusztai állat nevét ugyan miért is jegyezné meg egy tünde, ki minden népek közül a legszebb. Az ork sörvirágos vigyora e szövevényes gondolatmenetre lelankad, pedig azért nem sok dolog van, ami el tudná kedvetleníteni. Végül is megszokhatta volna már a népek előítéleteit, hisz mind ugyanolyanok. Elfordul a beszélgetőktől, de még így is magán véli érezni a tünde gúnyos tekintetét, amiért sikerült elvenni a kedvét még a sörtől is.~ |
Mi tündék, mindig is a vadonban, az erdőkben éltünk, szóval jól ismerem azt. A vadon az otthonom.*válaszol hideg hangon Lord Raptornak, aki volt oly udvariatlan, hogy beleszólt kettejük beszélgetésébe. Majd visszafordul a csaposhoz:*
-Biztos vagyok abban, hogy rendkívül sokat tanulhatnék tőled, ugye nem baj, ha tegeződünk?
A balesetről pedig nem szívesen beszélnék. Csak annyit mondhatok, hogy vérrel szennyeztem be a kezem. Egy szörnyű véletlen folytán megöltem a férfit, aki feleségül akart venni. Így el kellett, hogy hagyjam a családomat, és eldobni a nevemet. Azóta vagyok egyszerűen csak Ysabel.*vallja be őszintén.* |
| -És tud-é olyan nótát, melyben bátor orkok csatáznak nagy bestiákkal és végül dicsőségesen győzedelmeskednek? -kérdi az ork két hörpintés sör között. |
Garret mosolyogva felel a lánynak:
- Ó, tőlem nem biztos, hogy sokat tanulna. Magam sem vagyok valami felettébb rettenthetetlen kalandozó (20. szint), bár más téren szívesen okíthatom a kisasszonyt - kacsint és nevet. - És miféle baleset érte Kegyed? |
| Arithon visszaérkezik, megvacsorál, utána pedig elregél pár balladát a közönségnek, hogy szórakoztassa a népet. |
| -A legjobb tanító a vadon, mindig ezt mondom. Kegyed fehér hársóját is ha kizvarnák egy félévre a természet lágy ölére, akkor hamar megacélosodna -fordul Surr a beszélgetőkhöz. Majd közbenéz. L3csót, a szakadt hippiruhákba öltözött fél elf-törp-orkot már rég nem látta. |
Igazán örülök, hogy megismerhettem.*mondja udvarias mosollyal.*
-Be kell valljam, hogy csak nemrégiben hagytam el az otthonomat, egy sajnálatos baleset következtében. Így nem igazán nevezhetem magamat tapasztalt kalandozónak. (8. szint) De igyekszem figyelni és tanulni. Biztos vagyok abban, hogy Öntől is sokat tanulhatnék.*fejezi be a mondanivalóját tiszteletteljes hangon.* |
Garret rámosolyog a lányra:
- Én pedig Garret vagyok, a tolvaj barbár, e fogadó tulaja, bár ezt nem volt nehéz kitalálni, gondolom - azzal kacsint egyet. - Mióta adta a kisasszony a fejét kalandozásra? |
-Nem, dehogy. *válaszol kedvesen a lány.*
-Hisz tulajdonképpen azért is érkeztem ide. *magyarázkodik, miközben belekortyol az italába.*
-Új vagyok még e vidéken, és nem ismerek senkit sem. Ezét aztán szívesen ismerkedem. A nevem Ysabel.*mutatkozik be.* |
| Ti hány karakterrel játszotok? |
Garretnek nagyon megtetszik a lány mosolya, így hát két korsó sört hoz, az egyiket leteszi a lány elé, a másikat magának tartja meg. Leül az elffel szembe, és barátságosan rámosolyog.
- Igazán nem akarom zavarni kegyed, de úgysincs sok dolgom, baj lenne, ha kicsit beszélgetnénk? |
*Csak kapkodja a fejét, ennyi kemény legény egy ilyen kicsi helyen....
Csodálattal tekint a legyőzhetetlen férfiemberekre, kik fél kézzel hirigelik a sárkányokat.
Közben gyorsan legúrítja a sört is, és meglepődik: a keserű ital ugyanis kifejezetten ízlik neki, sőt!
Kér még egy kupával a csapostól és félénken rámosolyog.* |
Bejön DoF:
-Vazze,megyek,látok egy csomó sárkányt,megyek közelebb ovatosan nehogy megijedjenek,megyek erre nem rálépek egy száraz ágra!
Megláttak vazze,szanaszétszaladtak.
majd legközelebb hozok. |
Garret, miután megitta a sörét, és elment kalandozni, megújulva tér vissza. Láthatóan nagy fejlődést tapasztalt magán. Erősebbnek, félelmetesebbnek látszik, bár szemei ugyanolyan vidám fényben táncolnak. Tölt magának még egy sört, majd vigyorogva megjegyzi:
- Ez a törpe...hozzon sárkányt nyugodtan...
*** Jeee, 20. szintű vagyok  *** |
DoF feláll,enyhén dülöngélve kimegy az ajtón.
-Na hozok én nektek mingyá sá'kányt. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
