Fefce felugrik e igen,ő az!!Mond gyorsan mikor láttad láttad őt,hova ment,mit mondott?jaj hol lehet?
Fefcére rá se lehet ismerni.Megtelik a szeme élettel arca kipirulva,egész teste a cselekvésvágytól duzzad hogy mennni megtalálni keresni,Hisszen sok bajt megért hősünk előtt a remény csillant fel,minden csalik legédesebbike. |
| - Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna a barátaidat - mondja Denisa Fefcének - de ha találkozom velük, szólok majd, hogy keresed őket, és nézzenek be ide. - Láthatóan sajnálja, hogy nem tudott segíteni. - Addig is ülj le velünk kártyázni! Hátha jókedvre derítünk. - Közben valamit igencsak keresgél a zsákjában, de eredménytelenül, minek hatására barbár szitkokra ragadtatja magát, szerencsére csak magában. Majd némileg zavarban fordul vissza társaihoz: - Ne haragudjatok, de nem tudunk játszani, mert valahol elhagytam a paklimat. Kárpótlásul hadd hívjalak meg egy korsó sörre! - Társai láthatóan nem bánják a sors ilyetén fordulatát; Surr ugyan elszontyolodik kissé, de a kiérkező hatalmas korsó hamar megvígasztalja. Lassan javul a hangulat, előkerülnek a különböző történetek, viccek, híresztelések. Szóba kerül a mogorva törpe is, elvégre a tőle nyert összeget isszák el éppen... Surr a modorára panaszkodik, mire Fefce érdeklődni kezd, így Denisa leírja a törpe küllemét: - Teljesen feketében jár, hideg kék szeme van, az arcán tetoválások, a fogai meg hegyesre vannak reszelve. Ja, és egy vörös pentagramma lóg a nyakában. A nevét nem mondta meg. Te, nem lehet, hogy őt keresed? |
Garret ysabellel együtt tér vissza a kocsmába, láthatóan jó kedvük van. A kocsmáros-barbár kicsit csodálkozik, hogy bezárta a kártyázókat, de mivel azok láthatóan nem vették ezt zokon, ezért nem fektet nagy hangsúlyt erre a bakira.
- Ysabel, köszönöm ezt az együttes kalandozást, szerintem remekül sikerült! Okoztál meglepetést nekem, annyi biztos! |
| Hát jó lenne ha tudnál segiteni,kedves ismeretlen-néz fel a lányra Fefce-keresem pár jó barátomat talán te láttad őket:Egy Dwarf of Fefce nevezetü kicsit kellemetlen modorú törpét,egy Macmakman nevezetü halálosan komoly barbárt és egy gyönyürü tündér leányt bizonyos Elmira nevezetüt keresek égen földön-reménytelenül néz-ügye te semm láttad öket? |
| Az ork nagyon megörül, felhőtlen örömét az sem árnyékolja be, hogy nem igazán tud kártyázni. A koponyazúzósban is csak névben levő mozdulatot ismerte. De biztos benne, hogy az Denisa megtanítja valami jó játékra! Ledobja hab testét a székre, majd kirángatja bordáiból annak öszzetört törmelékdarabjait. Ezután már óvatosabban helyezi súlyát egy -még ép- székre és várja a játékhoz az instrukciókat. |
| - Ne haragudj, kicsit elbembultam - lép oda a lány Surrhoz. -A nevem Denisa, és szívesen kártyázom veled, ha a koponyacsapkodástól ezúttal eltekintünk... abból már elég volt mára. - Meglátja fefce lógó orrát. - Látom, nem túl napsugaras a kedved. Tehetünk érted valamit? |
Garret belép kocmájába, ami éppen kong az ürességtől. Szétnéz, majd kifüggeszt egy táblát a pult fölé:
"Tettanbraugban vagyok. Egy ideig nem leszek. L3cso, kérlek, vigyázz a kocsmára."
Majd bezárja maga mögött az ajtót. |
Garret szomorúan néz a lány után, aztán nagyot sóhajt a kocsma közepén:
- Fiúk, tud valaki ellenszert kóros mindent-elszúrós-másokat-megbántós betegségre? Néha kezd elegem lenni saját magamból... - majd kissé letörten odaballag a pulthoz, és törölgetni kezdi. |
Látván, hogy az alacsony, de izmos nő nem akar kártyázni vele odamegy fefcéhez és leül mellé.
-Látom, veled sem akar senki sem kártyázni. Hidd el átérzem. |
fefce a hős közelről nézte végig ezt a kis "tornagyakorlatot":
-Hmm,milyen szép pár-gondolja magában,azzal nagyot sóhajtva lógó fejjel besétál a tavernába,leül egy asztalhoz,rendel valamit,,azzal búslakodva ül maga elé bambulva,nagy sóhajok közepette. |
| -Jó, akkor majd találkozunk induláskor! *szól vissza a férfinek, miközben, kissé törődötten elballag a szállására.* |
Garret meglepődik, aztán halkan szitkozódik és a lány után siet.
- Ysabel, állj meg légyszíves! Nem akartalak "lealázni", csak gondoltam, megmutatok pár új fogást. Kérlek ne haragudj rám! Ehh, mindent csak elszúrok...legalább menjünk együtt Tettanbraugba, jó? - kérlelően néz az elfre, miközben visszaadja neki saját fegyverét. |
-Jónak jó. *válaszol ő. Látván, hogy úgysincs semmi esélye, inkább összeszedi felszerelését és elkullog, hisz láthatóan arról szól a tanítás, hogy őt jócskán lealázzák.*
-Viszlát!*köszön el, hisz korántsem ostoba, és felismeri, ha semmi esélye az ellenféllel szemben. Teljesen felesleges lenne a további küzdelem...* |
Garret egy cseppet sem lepődik meg, s bár félvak, egy gyors rúgással megszabadítja Ysabelt fegyverétől, majd a repülő kardot elkapja, és végez egy hátrabukfencet.
- Jó fegyver ez is, bizony - mosolyog Garret.
*** Csak viszonyításképpen (nem felvágás, de egy-két dolgot tisztába teszünk oktatás alkalmával) : épphogy le vagyok maradva egykorúban a top20ról. Jelenleg 23. vagyok ügyességben. Gyenge vagyok barbárnak ;) *** |
| -Majd meglátjuk.*mosolyog álszentül a lány, miközben a feltápászkodás közben felmarkolt port gyors, kiszámíthatatlan mozdulattal Garret szemébe szórja. Csak egy pillanat törtrészéig vakítja el a férfit, de az is épp elég. Egy másik gyors mozdulat a kardjával, s Garret fegyvertelen.* |
Garret sunyin elmosolyodik:
- Ne aggódj, hidd el, barbárnak kicsit rossz vagyok, elfnek kicsit jobb... |
| -Szia! Surr vagyok! -szólítja meg az alacsony, de izmos nőt, aki néhány perce lépett be az ajtón. Az meglepődik kissé, lévén hívatlanul termett ott a semmiből az ork. |
*Feltápászkodik, és megkeresi a kardját. Letörölgeti róla, és ruházatáról a port, majd megjegyzi.*
-Láthatóan fizikai erő tekintetében nem veszem fel veled a versenyt, és valószínűleg sosem fogom. Viszont az ügyesség már más kérdés... |
És egy elégedett mosoly alkalmi kártyapartnerétől, aki 30 arannyal lett gazdagabb.  |
DoF nagyot nyújtózik,majd elindul az ajtó felé:
-Na eleget henyéltem,megyek szétnézek a nagyvilágban.-majd kilép,kijelentését néma érdektelenség kísérte. |
| - Oh, ezer bocsánat - vigyorog Garret és lekászálódik a lányról. - Nos, akkor adjunk még egy próbát a dolognak... |
-Amint leszállsz rólam...*nyöszörgi a lány kissé megszégyenülten*
-...megint megpróbálhatom, de ezúttal trükkösebb leszek.*teszi hozzá huncur mosollyal.* |
Garret nyugodtan figyeli a lány villámgyors mozdulatait, majd, amikor "ellenfele" megfelelő közelségbe ér, egy hirtelen ugrással elvetődik a földön, elgáncsolja fegyverével a lányt, majd felpattan és mire Ysabel a földre kerül, addigra már az elf hátán térdel, kardjának pengéje a lány nyakán nyugszik.
- Néhány ellenfélnél ez kifejezetten kellemetlen, vagy kivitelezhetetlen, de sok helyütt hatásos csel. A lényeg itt is a gyorsaság: vetődj, gáncsolj, és ugorj. Egyszerű, nemde? Megpróbálod? |
*Nagyot szippant a kellemesen hűvős, tavaszi levegőből. Valahonnan virágillatot sodor a szél. Végignézi, ahogy a fréfi az udvar másik végébe siet, majd meghallgatja buzdító szavait.
A támadásra készülő kígyó gyorsaságával kapja elő saját fegyverét, egy egyszerűbb kidolgozású, eléggé vékony pengéjű fémkardot, melynek enyhén görbített a vége, és a férfi felé rohamozik nagy sebességgel. A lány mozgása hihetetlenül fürge, de valószínűleg csöppet sem fogja felkészületlenül érni Garretet.* |
Garret előreengedi Ysabelt az ajtónál, aztán kilép a friss levegőre. Jólesik neki a kocsma borgőzös szaga után egy kis valódi levegő. Kiáll az udvar egyik végére, és előhúzza mithril hosszúkardját.
- Ysabel, én készen állok. Gyere, támadj nekem teljes lendületből! |
-Ha új tapasztalatok szerzéséről van szó, sosem lehetek fáradt, szóval mehetünk.*válaszol lelkesen, energiával teli hangon.*
-A remek ételtől amúgy is megteltem friss erővel.*teszi még hozzá, miközben a férfi után indul, az udvarra.* |
| L3cso haptágba vágja magát, és tisztelegve válaszol : Igenis kapitány úr! - akarta volna mondani: Természetesen ifjú barátom! - De nem mondta, mert kósza gondolatok forogtak a fejében, és a legutóbbi bálnavadászatán érezte magát |
Garret mosolyogva nyugtázza a lány lelkesedését. Kicsit szokatlan ez neki, de határozottan imponáló dolog.
- Akár most is elkezdhetjük, ha nem vagy túl fáradt. Gyere, kimegyünk az udvarra, hiszen itt nincs túl sok hely - elindul a belső udvarra vezető ajtó felé, közben odaszól L3csónak - Barátom, egy darabig nem leszek elérhető a vendégek számára. Megtennéd, hogy kisegítesz addig? |
-akkor nem kell bevásárolnom.*szögezi le a lány, majd lelkesen hallgatja meg a férfi ajánlkozását.*
-Mindig kész vagyok arra, hogy újat tanuljak.*mondja lelkesen.*
-Mikor kezdjük? *kérdezi, miközben tettrekészen pattan fel a székéről. Láthatóan azonnal hozzá is kezdene a leckéhez.* |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
