| Garret kiszolgálja a lányt, majd felveszi az első jelentkezést egy férfi részéről. Örül, hogy már akad is jelentkező az olimpiára.
Később várakozva áll a fogadó ajtajában. Ysabelt már nagyon rég nem látta. |
Barna köpenyt viselő tündér lány lép be a kocsmába. Ruganyos lépeivel a pulthoz megy. Rövid, vörös haja, szinte tüskeként mered a levegőbe. Leveti köpenyét, leteszi egy székre. Világoskék inget, barna nadrágot visel. Lábán fekete csizma. Könnyű bőr páncél és kard egészíti ki öltözetét. Kincskeresésből él, mit itt jó páran. Leül a pulthoz.
-Szép reggelt! – köszönti a kocsmáros. Majd megrendeli italát, az áfonyaszörpöt és hallgatásba burkolózva üldögél tovább. Valakire vár, és reméli, nem hiába teszi. |
| Fefce hálásan néz Denisára,köszöni szépen,hálásan nézz a lányra,majd gondolataiba mélyedve ül az asztalnál egy kicsit,majd hirtelen felpattanva távozik. |
Denisa felhajtja söre maradékát: - Nagyon örültem a veletek való találkozásnak, de még kocsmáros uram híresen jó söréből is megárt a sok - biccent mosolyogva Garret felé. - Ideje hazazümmögnöm valahogy... További jó szórakozást, és szerencsés kalandokat mindenkinek! - áll fel. Még megáll egy percre fefce asztalánál, gratulál nagyszerű győzelméhez, és sok szerencsét kíván neki barátai kereséséhez. Majd fizet, és ha nem is szálegyenesen, de viszonylag délcegen távozik.  |
| Fefce odakapja a fejét de már csak azt látja hogy az alak felrakja a siakját és kisétál.Furcsa kényelmetlen érzés szoritja össze a szívét. |
| Mi után megkapja a rendelt ételt és italt, a fekete páncélos leveszi sisakját. Egy rövid vörös hajú lány mosolyogva, de futólag néz fefcére. Látja, hogy most el van foglalva, ezért meg sem szólítja… Hát sikerült. Elmira visszatért. Messze járt nagyon messze, és ő maga sem hitte, hogy valaha is visszatér ide… Elfogyasztja ételét, italát. Lezárja sisakját. Feltápászkodik a pulttól, és hangos csörgések közepette távozik. Siet haza, sürgősen meg akar szabadulni a páncéljától. A páncéltól, melyet nem akárhol és nem akárhogyan szerzett… |
| Fefce lép be az ajtón,érdeklődve néz végig a fekete páncélos alakon,majd odamegy Garrethoz az olimpia egyes részleteinek tisztázása cáljából,közben le nem veszi a szemét a páncélos alakról.olyan,de olyan ismerős valahonnan!!! |
Kivágódik a "Döglött Drúnagor" nevű műintézmény ajtaja. Egy fekete teljes páncélt és sisakot viselő egyén lép a tavernába. Lábán vaskos fekete csizma. A fekte páncélos oldalán arany hüvelyű kard függ alá. A harcos hatalmas csörömpölések közepette a pulthoz ballag.
- Jó napot! – köszönti a csapost. A csapos üdvözli a lezárt sisakrostélyú harcost.
- Csatorna sört és egy Döglött Drúnagor burgert kérek. – A hang igen csak torzan szól a sisak alatt… A harcos néhány aranyat borít a pultra, majd letelepedik egy üres székre. Várakozik. Közben nézelődik. Mozdulatain látni, hogy járt már itt, sőt egy időben gyakori vendég volt… Észre veszi a hirdetést a falon. Nem látni a sisaktól az arckifejezését, de abból, hogy egyetlen mozdulatot sem tesz, sejthető, hogy nem fog nevezni. És ebben nincs semmi csodálatos dolog sem. Régen belefáradt már a szörnyek irtásában, és az eltelt idő sem hozta meg a kedvét a szörnyek irtásához. Így hát üldögél, és nyugodtan várakozik. |
| ÉS JELENTKEZNE GarretNÉL! |
Fekete Testvér belép és szeme elé tárul a hirdetmény.
olvasgatja meg meg nézi és úgy dönt hogyő Ő elég bátor ezért. JELENTKEZNI SZERETNE! |
Garret elégedetten szemléli a Hirdetést, majd megveregeti fefce vállát:
- Jól van, barátom, ez egy pompás ötlet! Jól kifundáltad, mondhatom! - majd a bent lévőkhöz fordul. - Tehát mindenki hallotta, látta, tapintotta a Hired...Hirdte...Hiredet...szóval a kiáltványt, lehet jelentkezni bátran...még akár gyáván is. |
Fefce megirja a papirost,valamit sugdos a tulajjal majd odasétál az ajtóhoz feltüzi és kisétál.
A papiron a következö áll:
HIRDETÉS!!!
A mostantol reményeink szerint megrendezésre kerülő
Döglött Drunagor Szörnyölő Olimpiára keresünk bátor semmitől se visszariadó ifjakat,kik nézőközönség előtt bizonyitanák be rátermettségüket a kalandozó életre!!A jelentkezés ingyenes!
A szörnyet mindenki magának szerzi be!
A résztvevök harcát a többi résztvevő fogja lezsűrizni!
A nyeremény:
A Kivánságok Kupája nevü vándorkupa!!!
jelentkezz most,bizonyitsd be te vagy a legjobb!
jelentkezni a mindenkori csaposnál lehet.
(A játék kezdete egy hét mulva.május 3.-tól 7.ig tart(ana)) |
A taverna vendégei kintről hatalmas sárkánybömbölést hallanak,majd tompa robajokat.Mikor kisíetnek a taverna elé látják ám hogy a hős Fefce küzd a levegőben egy hatalmas vörös sárkánnyal!!!
természetesen senki nem avatkozik be hisz,van egy ősi hagyomány a sárkányölök közt:addig nem segitenek a másiknak amig a bestia győzelme biztosra nem vehető.
A sárkány lánglehelettel próbálja megpirítani F.et de az boszorkányos ügyességgel félrehajol majd villámgyorsan a Dög mögé repül és egy határozott mozdulattal tarkón rugja!!!
A Dög elveszti a lendületét és lezuhan a taverna mellé,ott ahogy megpróbál lábra állni megcsuszik az egyik hatalmas karmú lába véletlenül kirugja a taverna oldalát!!
fefce leereszkedik a földre és lassan fenyegetően elindul a sárkány felé.
A Dög ekkor mindenki számára váratlanul egy varázslövedéket bocsájt útjára karmai közül,ezzel hösünket is meglepte,igy nem tudott elugrani!!!
Fefce körül vékony jégréteg materiazálódik és lelassitja egy pár másodpercre.
Ezt kihasználva a Dög lerohanja Fefcét!!!mint a villám!
De hösünk sincs elveszve,mikor a sárkány egész közel ér hozzá szeméből fekete és bíbor szinü sugarak törnek elő és a sárkányt ezek a sugarak mintegy kifordítják a bőréből!!
A félig megnyúzott gözölgő test öszeroskad hösünk csizmája előtt.
fefce bocsánatot kér a fogadóstól a lerombolt fal miatt és megígéri hogy kijavítattja.majd leül egy sarki asztalhoz és elkezd valamit írni. |
Garret szeme elmereng az ork sörének buborékai közt.
- Világéletemben éheztem a kalandot. Már kisgyerekkoromban az volt a kedvenc játékom, hogy a barátaimmal együtt minél messzebb mentünk a falunktól, és különféle lényeket lestünk meg. Nem egyszer ki is kaptunk ezért rendesen. Hogy mért pont ebben a városban telepedtem le? Nem tudom. Közel van mindenhez, ami számomra fontos. (OFF: itt jegyezném meg, hogy Előtörténeteket várok a hasonló című topicba, akinek van kedve írni karakteréről, az oda bátran írhat ) - Garret elmosolyodik. - Felettébb izgalmas történet volt, nemde? Inkább szóljon most olyan, aki sokkalta inkább a komoly beszédre termett... - majd kíváncsian néz körül. |
| -Garret, most mesélj magadról is! Rólad mi még igen kevesed tudunk. Meséld el mi hozott téged ebbe a városb.... -szól az ork, szavainak végét a korsó sör nyeli el bugyborékolva. |
Garret, miután hellyel kínálta Ysabelt, és maga is leült, nagy figyelemmel hallgatja az orkot. Miután az befejezte történetét, bátorítón mosolyogva szól az "óriásnak":
- Barátom, ha szükséged van társra is néhanapján a kereséshez, rám számíthatsz! - majd rásandít a mellette ülő tündér lányra - Persze, ha Ysabel nem néz rám csúnyán emiatt - aztán rákacsint a lányra. - Milyen kellemes ez a társaság! Örülök, hogy vendégeim nem holmi suhanc kalandozók, akik csak kötözködni akarnak. |
Az ork mondókájába kezd. Sok mesélni valója volna, de megpróbálja rövidre fogni, hogy ne untassa a jelen levőket. Kicsit az érkezők felé fordul, hogy azok érezzék, hogy nekik is mondja a történetét.
-A törzsemet Sötét Felhőnek hívták. Eredetileg a távoli hegyekben élt és vadászott, ám egy rivális törzs kitúrta őket onnan. Le kellett vándorolniuk a síkságra. Letelepedtek a folyó mellé, innen úgy két-háromszáz mérföldnyire fölfelé. Nehéz életük volt, mert, bár vadban gazdag volt a vidék, az ottani víz igen mocskos volt. Valamely földmélyi kipárolgástól a folyó azon szakasza mindig betegség forrása volt. Egy gnóm karaván ment hónapokkal később arra, akikkel húsért egy technikát cseréltünk, amivel megtisztíthatóvá vált a víz. A környéken élő barbárokkal vizet egyéb értékekre cseréltük, táborunk virágzásnak indult. Ám ekkor a tájon egyre inkább elszaporodó démonok egy nagyobb csapata támadt ránk. Olyan írhájuk volt, melyet csak mágikus fegyverekkel lehetett komolyabban megsebezni, így a jórészt közönséges fegyverekkel rendelkező harcosaink sorra buktak el, sámánjaink nem bizonyultak elegendő ütőerőnek. Engem anyám egy folyóparti barlangban helyezett biztonságba, mivel még fiatal voltam és harcképtelen, majd harcolni ment ő is. Másfél nap múltán merészkedtem csak elő, akkorra már csak táborunk letarolt, felégetett vérmezejét találtam. Ám egyetlen testet sem. Itt legbelül -mutat szíve irányába- viszont még mindig érzem, hogy a törzsem nem pusztult el teljesen. Életem azóta a keresésé tölti ki. Új otthonommá a természet vált. Minél több helyre kalandozom, annál nagyobb az esélye hogy rájuk találok. Persze időnként, mint most is, megpihenek, hogy újult erővel induljak neki a keresésnek. |
| - Nem vagyok idevalósi - igazából olyan régen és olyan messzire kalandoztam már el az otthoni tájról, hogy azt is elfelejtettem, merre is van az. - bámul Den elgondolkodva a sörébe. Majd észbekap, és elmosolyodik. - De akkor sem bánom, hogy akkor elindultam. Na és te? Mesélj magadról, miért vágtál neki a világnak? - néz az orkra, és végre észreveszi a feléjük tartó párt. - Nahát, egyre jobb itt a társaság! Pedig már eddig sem panaszkodhatott az ember lánya! Gyertek, üljetek le hozzánk! |
*Kedvesen, de kissé félénken mosolyog a társaság felé.*
-Jó napot! A nevem Ysabel. Megengedik, hogy társam és én csatlakozzunk önökhöz?
*kissé hátrahőköl, miután az ork elbődül, és még inkább bizonytalanná válik. Vajon tényleg jó ötlet ennek a figurának az asztalához telepedni?* |
Fekete Testvér most jár itt először! Rendel mint itt már sokan mások . Kér 3kupica sárkányfűpálinkát.
mindegyiket 1 halytásra megisza és kér 3 tündér lányt
mert nehéz napja van! És 1 esti szállást. |
| Fefce kezetcsókol Denisának,majd kiszalad az ajtón. |
Az ork gondolataiban még mindig motoszkál az előbb hallott párhuzam a tündék és a logikus gondolkodás témájában. Persze nem hallgatózott ő mert nem szokása, csak megütötte a fülét. Nem mintha olyan jó hallása lenne.. inkább a látása, merthogy igencsak bökte a szemét a kinyilatkozás. De jobbnak látta a kérdés megvitatását elnapolni.
-Gyere üjjélmán' le ide közénk! -integet hevesen az ork Ysabel és Garret felé a kérdésre válaszolván. Hogy miért egyes szám első személyben tette az invitálást azt maga sem tudja, talán mert így egyszerűbb nyelvtannal kellett csak megbírkóznia. Majd helyeslőn visszafordul Denisához:
-Igen igen, láttam benned elsőre a kalandozóösztönt! Engem is ideje korán kievett a fene az alomból és már mentem is világot látni! Te "helybeli" vagy, vagy más tartományból vándoroltál idáig? |
Garret biztatólag megsimogatja a lány hátát, majd határozott előreindul a társasághoz. Odaérve szívélyesen köszönti a félig-meddig ismerős társaságot:
- Jó napot minden vendégnek! Bánnátok, ha idetelepednénk mellétek? - majd Ysabelre mutat - Jól esne egy kis társaság mindkettőnknek a sok monoton vagdalkozás után! |
- Nos, hogy hová ment, nem mondta - mosolyodik el Denisa - de mintha a Karavánok Útjára fordult volna rá... Szerintem arrarelé kérdezősködj; a törpe elég feltűnő jelenség, biztosan lesz, aki látta! Sok szerencsét - emeli a korsóját Fefce felé, majd Surrhoz fordul.
- Szoktam bőröket eladni, most is van nálam pár holmi, de ez csak amolyan ráadás, nem vagyok prémvadász. Egyszerűen elegem lett az otthoni tespedésből, és inkább nyakamba vettem a világot. Azóta megyek, amerre a szél fúj... most épp itt tett le, és cseppet sem bánkódom emiatt! |
*Megköszöni az italt, majd ő is végigméri a mondott társaságot.*
-Nos, miért is ne? Felőlem mehetünk. Cseppet sem tűnnek ellenszenvesnek. De vajon ők mit szólhatnak hozzánk? *teszi fel a kérdést a kissé félénk lány.* |
Garret kacsint egyet, majd tölt egy áfonyaszörpöt a tündérnek:
- Néha pedig a logikus gondolkodás csak elkeseríti az embert. Milyen tartós kis társaság gyűlt össze annál az asztalnál - mutat a kocsmáros az ork, a barbárnő és a többi szerzet felé. - Odamegyünk? |
//csak véletlenül sikerült kis betűvel, aztán úgy döntöttem, nem izgat a dolog//
-Hát az ember, illetve a tündér holtáig tanul.*mondja szintén nevetve a lány.*
-Legalább most már én is ismerem a rövidebb utat.
Hát... nem is tudom, valami üdítőfélét kérek, mert szeretem, ha tiszta a fejem. Az alkohol csak megzavarja a logikus gondolkodást. |
| - Talán forduljunk vissza? - néz a lányra Garret nevetve - Tettanbraug nincs innen olyan messze, mint amilyennek azt a térképészek és "bölcsek" állítják. Illetve...bizonyos értelemben messze van, de jó, ha az ember felépít egy rövidebb utat. Mit kérsz inni, Ysabel (OOC: baj, ha nagy betűvel írom a neved?)? - kérdezi a kocsmáros már a pult mögött álldogálva. |
Surr közben még néhány korsót kiürített. Persze ezt már a maga számlájára, annyi betyárbecsület van benne hogy nem iszik az ajánlott korsónál többet a lány kontójára. Viszont igen kíváncsi lett, hogy egy alacsony, de izmos kalandozónő hogy kerül ebbe a városkába. Hát meg is kérdezi.
-Hogy kerülsz ebbe a városkába Denisa? Talán te is állatprémeket, vagy hasonló javakat jöttél eladni a piacon, mint én? |
| -Én is köszönöm, hogy elkísértél az úton, hisz sokat tanulhattam tőled. Űmindenesetre bevallom, azt hittem, hosszabb lesz az együtt megtett út. Igen gyorsan visszatértünk.*mondja mosolyogva a lány, aki igencsak megszomjazott menet közben. Nyel egyet, mert az út pora kiszárította a torkát.* |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
