A meghallgatás (Ősök Városa novella)
"Aki egy Protolisket feldühít, bolond vagy öngyilkos."
(Teron hegyi szólás)
Vérkereszt. A Protolisk Hercegek szimbóluma.
A Vér élet és halál. A mi életünk és ellenségeink halála.
A Kereszt hit, cél és út. Hit önmagunkban, hogy a cél közös,
s mindig van másik út annak eléréséhez.
Mintha milliónyi csillag gyúlt volna ki egyszerre a barlang sötétjében, úgy ragyogott fel a Császári Szintre vezető térkapu. A fehér szikrázó fény kihunyt, és a két hatalmas termetű, állig felfegyverzett galetki intett a köztük apró alakként kuporgó harmadiknak, hogy lépjen át a kékesen derengő kapun. Ggót - aki alkoholos mámorában gyakran a "Hadisten" jelzővel látta el magát - most félénk sziklozugként, remegve teljesítette a két gigászi alak utasítását, és rettegve lépett át a térkapun.
Egy hatalmas barlangcsarnok közepén találta magát, amelyet ezernyi milgand világított be (bár ő egyelőre valamilyen csoda folytán teljes sötétségben maradt). A csarnok falaiba vájt díszes páholyokban a legfőbb galetki előkelőségek foglaltak helyet; klánvezérek, papok, főnemesek. Ggóttal szemben pedig a legfőbb páholyban maga a fényességes Császár helyezkedett el. Ggót remegve próbálta a lehető legapróbbra összehúzni magát, amikor feldörrent egy mély, zúgó hang:
- Üdvözlet galetki társaim! Köszönöm, hogy eljöttek eme fontos téma megbeszélése miatt. Manapság egyre ismertebbé válik a Hegy domináns szövetsége és a még szélesebb körű ismertség érdekében kicsit bővebben is megismerkedhettek vele, hogy a legkorrektebb döntést hozhassuk meg. Íme Ggót, a Protolisk Hercegek szövetségének alapítója, és vezére! - mutatott a szószóló a terem közepén pislogó bajnokra.
Ebben a pillanatban megszűnt Ggót körül a sötétség, és mindenki látta, hogy az önmagát minél kisebbre összehúzni próbáló galetki óvatosan fürkészte a csarnokban ülő Császári tanácsot.
A csarnokban nagy lett a hangzavar, amint a jelenlévő előkelőségek megpillantották a Protolisk Hercegek vezérét (egy, a pozíciót tekintve, nem túl előnyös testtartásban), és közben a szomszédjukkal suttogva információt cseréltek. Néhányan ujjal mutogattak a középen kuporgó "Hadisten"-re, mások szitkokat kiabáltak felé. "Torzszülött fattya!" - hallatszott több helyről is, ám a Császári Szószóló csendre intett mindenkit, majd folytatta:
- A Protolisk Hercegek, bár magukat csak felerészben vallják galetkinek, mégis dicsőségére válnak nemzetünknek. Még a fényességes Császár figyelmét is magukra vonták a hegy legendás szörnyetegei ellen vívott sikeres csatáikkal. Ggót, úgy tűnik csalhatatlan pontossággal választotta meg társait, akik maximális hűséget esküdtek a szövetséget és egymásnak. Ggót - fordult a terem közepe felé -, kérlek, ismertesd röviden, amit tudnunk érdemes a szövetségetekről, de figyelmeztetlek: légy őszinte minden tekintetben, mert a hazugságot, szépítést felségsértésnek vesszük!
A megszólított nagy levegőt vett, igyekezett kihúzni magát, majd büszkén felvetette fejét és beszélni kezdett. A csarnok elcsendesedett.
- Először is üdvözlök minden jelenlévőt! Óriási megtiszteltetés nekem, hogy a fényességes Császár, és e sok nemes úr színe előtt megjelenhettem - mondta elcsukló kiejtéssel, de hamar visszatért a magabiztossága, és immáron tisztán csengő hangon (már amennyire az alkoholtól karcos hangját tisztán csengőnek lehet nevezni) folytatta. - Először is engedelmükkel helyesbíteném az előbb elhangzottakat: szövetségünk vezére valóban én voltam alapításától kezdve, ám másfél évet elodázhatatlan okok miatt a Rúvel hegyben kellett töltenem és csak nem régen tértem vissza, amikoris megértettem, a Hercegeknek többé nincs szüksége vezetőre, ugyanis távollétem alatt higgadt, precíz tervezéssel, vezető nélkül is elérték azokat a célokat, melyekért én anno létrehoztam ezt a társaságot.
A szövetségünk legalapvetőbb célja mindig is egy masszív, sziklakemény és megingathatatlan harcos-társaság létrehozása volt - mely briliáns sikerrel teljesült. Nem lennék itt, ha nem így lenne. Emellett mindenképpen megemlítendő, hogy bár kis létszámú szövetség vagyunk, az épületek felhúzásával kapcsolatban sem lehet szégyenkeznivalónk. Köszönhető ez a tagok vált-vállnak vetett, egyéni érdekeit háttérbe szorító megfeszített munkájának.
Kevésbé ismert tény, hogy a pihenéssel és meditációval töltött délelőtt, a sikeres kalandokban és győztes csatákban dús délután elmúltával alvilági mélységekbe szállunk alá. Az est eljöttével minden igazvérű Protoliskkel együtt, egy galetkiként átvonulunk ivónkba és véget nem érő dorbézolás közepette illegális üzleteket kötünk. Nagy mennyiségű xorex-szivar és gyönyörű (ámbár elhasznált) kurtizánok képzik a legtöbb üzlet tárgyát. Miután hatalmas mennyiségű gomba-párlatot döntünk magunkba, és ki-ki sötét ügyeit elrendezi, minden Herceg a szállására vonul, ahol a Császári szintről lecsempészett kéjrabszolgák, és lábaink előtt heverő galetki lányok várnak minket, hogy még kellemesebben teljen a napunk.
Mi, a Protolisk Hercegek vagyunk a Teron Hegy kegyetlen ragadozói, a tápláléklánc csúcsa, a hozzánk csatlakozni kívánó galetkik alapvető követelménye brutális, kíméletlen harciasság és a határtalan energia.
Ggót egészen belehevült a beszédbe, patakokban folyt az izzadság ormótlan testéről. A jelenlévő galetki előkelőségek egy kis ideig csendben emésztették az elhangzott lelkes monológot, majd némelyek tapsolni kezdtek, mások igyekeztek Ggóthoz vágni némi förtelemféreg-ürüléket. Ggót felfedezte a tapsolók közt a Tisztogatók Klánjának hegyomláshoz hasonlatos vezetőjét, aki felé biccentett. A Császári Szószóló intett:
- Ggót, kérlek, beszélj nekünk a Protolisk Hercegek tagjairól!
- Szövetségünk tagjait a magukat a Protolisk Ősúr leszármazottjának tartó galetkik közül választjuk ki. Magam részéről állíthatom, atyám maga a Protolisk Ősúr volt, ő becstelenítette meg anyámat. - A hallgatóság egy galetkiként zúdult fel, de Ggót folytatta.
- Társaimról csakis szuperlatívuszokban beszélhetek, egytől-egyig hűséges barátok, mind csatában, üzletelésben, mind mulatozásban.
Gaddar, a "négyméteres állat" minden kétséget kizáróan az egyik leghitványabb tróger a Teron Hegyben - velem együtt. Rengeteg irgalmatlan csatában és mulatozásban vettünk részt együtt, sosem vallott szégyent, méltó tagja a Protolisk Kommandónak. Sok vidám történetet mesélhetnék, például az "Öntelt elemi varázsló és a káoszmágus botja" címűt, de inkább nézzük a következő tagot.
A Kommandó egy másik oszlopos tagja, Dhojaktra, aki a Mutáns klán kimagasló képviselője, vérszomjas ragadozó, a Káosz istenének átkos bélyegét magán hordozó bestia. A legnemesibb protolisk vér folyik az ereiben, ami a külsején is erősen kiütközik. Ellenfeleit könnyed mozdulatokkal és mániákus lelkesedéssel zúzza darabokra. A délelőtti pihenő idő alatt ő állítja össze a történelmünkről szóló Fehér Kódexet. Ezek mellett a nem-hivatalos Protolisk Ivóverseny győztese, és állítólag ismeri az utat a Szajhák szintjére, amely a Hegy legféltettebb "kincseit" rejti magában (bár ezt a furcsa tényt csak a Protolisk Ivóverseny után említette meg).
A Hercegek egyik legöregebb fenegyereke, a szövetség alapító tagja Aaron Boone, a Rontó, a kivarrt karú gyilkológép. Ő az, akinek mindegy, milyen ellenfelet sodor elé a rosszsors; hatalmas karjai, fojtó lehelete, mentális képességei vagy éppen két csuklyás szolgája révén feltartóztathatatlanul semmisít meg minden életformát, ami ellene fenekedik. A Protoliskek legfőbb küldetésének - az Ellenség saját létsíkjának feldúlása és leigázása - kiötlője, szellemi atyja. A sors időközben úgy hozta, hogy ő lett a szövetség Építészmestere - elméje és agyara egyaránt borotvaéles. Ha jót akarsz, ne zavard meg mikor tervezőasztala felett görnyed, sem akkor, mikor követőit magához intve indul titkos küldetésre...
Vidámhalál, kedves barátunk tekintélyt sugároz már fellépésével is. Elmondása szerint nemes családban nevelkedett, de valódi szüleit nem ismeri. Egy félreeső járatban találtak rá portyázó tisztogatók a hangosan kacagó pólyásra, körülötte pedig széttrancsírozott torzszülöttek maradványai hevertek szerte. Nevét is innen kapta, igaz, a vidámság nála ritka vendég.
Nem mehetek el szó nélkül a híres-hírhedt testvértrió mellett sem. A hegy első pionírja, Baltazár, a Behemót egykor a legerősebb (és legtermetesebb) galetki egy év távollét után csatlakozott ismét társaihoz. Fivérével, ZÉ-vel a háta mögött legyőzhetetlen párost alkotnak; a test mágiáját felhasználva félisteni brutalitással tapossa ellenfeleit a porba.
Az előbb említett Zephyndar, a hegy egyik vezető nekromantája, a Kommandó Stratégája. Elsősorban másokra bízza a piszkos munkát, ő maga ritkán szennyezi be mancsát vérrel. Az Ősök Csarnokában rettenetes követőit, a Legendások ellen pedig egyébként is rémületes szövetségi társait ruházza fel még nagyobb harci potenciállal. Bátran kijelenthetem, nélküle nem tartanánk ott, ahol.
A trió harmadik tagja a csendes Nyámnyila Nyara, aki kevéssé társasági lény, jobban szeret egyedül elmélyedni a legsötétebb tudományokban, még én sem szívesen zavarom elmélkedésében.
A szövetség "szellemi" vezetője, Flomo Belaxus, a hegy elit mágusai között kaphatna helyet, ha valaki vállalkozna egy ilyen összevetés megalkotására. Akar magányos támadó, akár egy egész csapat éppen a legyőzendő, megtalálja a módját, hogy hírmondó se maradjon belőle.
Ne feledkezzünk meg a bájos, babaarcú szépségről sem! Ő Holdsugár, a Hercegek íjásza. Felületes szemlélő azt kérdezné, ugyan mit keres egy ilyen gyönyörű teremtés az elit kommandóban? Hogyan tudta kivívni a Hercegek tiszteletét? Ám olimpiai győzelmével eloszlatott minden kétséget arról, hogy helye van a csapatban
A Protolisk Hercegek egyik beszerzője, Kháron Dhorm Ragath. Mágusként kezdte pályafutását, de hamar rájött, hogy abból nem könnyű meggazdagodni, pedig szerinte a pénz hatalom. Fogta a cókmókját, és a tudós klánhoz pártolt. Ha keresel valamit, akkor jó helyen jársz csak ne légy szűkmarkú! Nála mindent megkaphatsz, füvet, komponenst, szolgát, szajhát, felszerelést - akár isteni ereklyéket is. Szellemének erejére támaszkodik, igencsak hatásosan.
Xaarxuntupux, a pikkelyes régész él-hal a régi idők relikviáiért, csak sajnos egy balul elsült ásatás során közel másfél évre bent ragadt egy thargodan sztáziscellában, ahonnan segedelmemmel sikerült megszabadulnia, de ez egy hosszú történet.
Arany, a bájoló egykoron a legfejlettebb mágus volt a Hegyben. Klánjában csicskáztatta a legendás Torz Talbotot is, ám sajnos túl sokat akart, és egy vérengző torzszülöttekből álló csapat saját varázslatainak energiáját felhasználva kis híján végzett vele. Hosszú idő után épült fel annyira hogy újra tevékeny tagja lehessen a szövetségnek.
A társaság dobhártyáinak trénere Édesanyád, a kétakkordos. Tudósaink véleményével ellentétben állíthatjuk, hogy a torzszülötteknek igenis van művészi érzéke, hisz mi másnak tulajdoníthatnánk őkelme tartósan 90 százalék feletti győzelmi arányát ellenük?!
Gwill, a félszemű egy nagysikerű tudós szövetség ex-vezetője, útkeresése végén megtalálta helyét a nagyvadak közt. ZÉ nyomdokain haladva egy egész csordát irányít varázslataival és kapaszkodik egyre feljebb a hegyben.
Nyurga Merlin, a csapat szellemi triójának harmadik tagja kemény társ a vitákban. Célja a tökéletes fizikai védelem, melyhez - valljuk meg - azért még van mit fejlődnie.
Sajnos nem mindenkinek adatik meg a teljes értékű élet. Remek példa erre Sundéra. Születésekor nem vízfejet vagy nyúlszájat, hanem rabruhát mintázó tetoválást kapott az Ősöktől morbid humorukban. Tökkelütöttsége ellenére jelentős megbecsülésnek örvend kicsiny közösségünkben, hiszen fiatalságát meghazudtoló, gigantikus sav-sallerrel leckézteti meg ellenfeleit és (ugye, hogy nem normális?!) igen kifejlett végtagokkal osztja az áldást, ha kell.
Ne feledkezzünk meg Hydronról, a hegy mester-tolvajáról. Micsoda? Még nem is hallottak róla? Ne csodálkozzanak, hiszen ő mindig árnyékban lopakodik, várva a megfelelő alkalmat, hogy megszabadítsa gyanútlanul bandukoló fajtársát bármitől, ami számára fontos. Ha esetleg a sötétségben megpillantanak egy vörösen lángoló szempárt, akkor jobban teszik, ha magukhoz szorítják legféltettebb kincseiket!
Itten ejtenék szót a fekete bárányról, New York City Boyról. Első ránézésre visszazavarnánk a Rúvelbe anyatejet szopni ezt a tündéri arcú fiúcskát, ám mikor épp felerősödik a gondolat, hogy ezt közöljük vele, meggondoljuk magunkat. Valami furcsa érzés kerít hatalmába vele kapcsolatban. Miért nem merünk kötekedni ezzel a parányi kis jószággal? Hisz szemlátomást nincs egyebe, mint fejletlen kis csápjai és böffentésnek is gyenge lehelete...
Maximilian Űbertáp? Az meg ki? Tehetik fel a kérdést velőt rázó nevetésben törve ki. Ez jó! Nagyon jó! Ki az Űbertáp! Hehehe! Hát a hegy leghíresebb galetkije! Hogy kókler vagy valóban olyan rátermett, mint ahogy mondják? Ezt csak ellenfelei tudhatják. Ők viszont már nincsenek köztünk, hogy megosszák velünk tapasztalataikat... Az mindenesetre biztos, hogy mikor eddig bárki megpróbálta sárral dobálni, Űbertáp átkaitól megtörve, farkát behúzva iszkolhatott vissza hitvány barlangjába, hogy átgondolja, miért is kelt fel aznap.
Errtu, egy démonherceg fiaként mutatkozott be első találkozásunkkor, s ezen állításnak némi alapot ad felettébb agresszív külseje, használhatatlanul csüngő szárnyai. Meggyőződése, hogy egy másik létsíkról üldözték a mi hegyünkbe, és néha ajzószerektől mámoros állapotban arról motyog, hogy hamarosan átveszi a hatalmat a galetki faj felett, addigis elvegyül a "csürhében". Valószínűleg félrebeszél ilyenkor, de azért rajta tartjuk a szemünket.
Dark Valek, a másik lódító, de hű bajtársunk. Jégkék szeme, hosszú haja, penge vonásai emlékeztetnek a Palotákat díszítő freskókon látható kipusztult faj, az elfek képviselőire. Szerintem ez csak véletlen, hisz a legendák szerint ez a nép jóságáról, könyörületességéről volt híres, míg Valek jellemzően ennek pont ellentéte: mocskos, alattomos mágus-harcos, a galetkik szégyene. Éppen ezért van életfogytig tartó helye köztünk.
Meg kell emlékeznünk kedves barátunkról, ki immár a szellemek honában lakozik. Nero Rex bátor harcos és nem kevésbé hű barát volt, emléke örökkön élni fog bennünk.
Természetesen szüntelenül kutatunk féltestvéreink után, ezért gyakori vendég a szövetségi barlangban egy-egy bejutni áhítozó galetki. A próbálkozók többsége csak impotens szájhős. A maradék, kellően vérszomjas, és alvilági érdekeltséggel rendelkező jelentkező sajnos csak a legritkább esetben részese a nemesi Protolisk Vérvonalnak. Mi töretlen lelkesedéssel hallgatunk meg minden érdeklődőt, akiknek bekerüléséről a 7 tagú Protolisk Tanács dönt, általában elutasítóan.
Ggót érces hangja (amit nem is olyan régen, kicsit költőien és nagyon jóindulatúan, tisztán csengőként említettünk) lassan elhalt, a visszhangja még néhány pillanatig ide-oda vándorolt a teremben, de az is szép lassan eloszlott. A hallgatóság csöndben emésztette magában a hallottakat, illetve kíváncsian pillantottak a Császári Szószólóra. Az rövid hallgatás után - ami Ggót számára inkább a végtelen csöndnek tűnt - végre megszólalt:
- Köszönjük az őszinte beszámolót! Döntésünket időben meg fogod tudni, ha szükségesnek ítéljük. Most azonban távoznod kell!
A "Hadisten" aprót bólintott, majd büszkén lépdelt a csarnokból kivezető egyetlen kijárat felé. Sikerült olyan fenségesen mozognia, mintha ő lenne a Császár, és az itt összegyűltek pedig az alattvalói. Már emléke sem volt a csarnok közepén remegő kocsonyának. Miközben megállíthatatlanul masírozott a kijárat felé, magában elkezdett morfondírozni azon, hogy vajon miért is rendelték ide, és egyáltalán milyen döntést befolyásolhatnak az elhangzottak. Egyre inkább elmerült gondolatai közt, észre se vette a halk mormogást maga körül. Már majdnem elérte a kijáratot, amikor környezete kezdett elhomályosodni körülötte. Először csak az apró részleteket vesztette el, végül már csak összemosódó színeket látott, majd tudatát és testi valóját elnyelte a fekete örvény.
Telepatikus üzenetek töltötték meg a barlangot, keresztül-kasul átjárva az asztrális teret. Hamar kialakult a két álláspont, majd egy nap és egy éjjel elmúltával sikerült az érveket szembeállítva nevezőre jutniuk a feleknek.
- A döntés megszületett! - hasított a csöndbe a Császári Szószóló hangja. - Köszönöm, hogy eljöttek, és sikerült viszonylag egyértelmű elhatározásra jutni. Most már csak azt kell kitalálnunk, hogy milyen új kihívás elé állítsuk a Hercegeket, mert úgy tűnik, hogy az eddigi Legendás szörnyek felbérlése, illetve kitenyésztése egyszerűen csak pénzpazarlás, nem jelentenek kihívást számukra.
- Nekem lenne egy-két ötletem... - hallatszott az egyik főtanácsadó szájából. - Mi lenne, ha a Tak...
Ez azonban már a jövő zenéje.
- Kelj már föl, te lusta orgling disznó, förtelemférgek szégyene! - süvöltötte vörösödő arccal Kalinah, a Fogak szintjének kocsmárosa, miközben, pusztán a nyomaték végett, hatalmasakat rúgott az előtte hentergő Ggótba. - Záróra! Ébredj már, te részeges Hadszégyen! - mondta immáron teljesen lemondó hangon, majd egy végsőt rúgott az előtte heverő tohonya testbe. Halk nyöszörgés volt a válasz. Úgy tűnt, sikerült végre magához térítenie. - Záróra! Takarodj végre haza! - Újabb nyögés volt a válasz, majd pár perc múlva feltápászkodott a zöldbőrű galetki, és lassan hazatámolygott.
Másnap délben Ggót rettenetes fejfájással ébredt. Szörnyű emlékek kavarogtak az agyában. Császári Szószóló, valamilyen döntés, a Protolisk Hercegekről szóló beszámoló, végül pedig a kocsma padlója. Fogalma sem volt arról, hogy valóban átélte homályos emlékeit, vagy csak a sok xorex-szivar hatására hallucinálta őket. Végül úgy döntött, hogy lényegtelen, hiszen élete újra kezd a régi kerékvágásba kerülni.
Sosem tudta meg, hogy mekkora szerencséje van neki és a Protolisk Hercegeknek. Arról sem volt fogalma, hogy a Császári Tanács véleménye szerint ők a legrátermettebb fiatalok a hegyben, és ha továbbra is sikeresek maradnak, akkor ők képzik majd az első felszíni expedíció magját. Ők végre elhozták az elveszettnek tűnt reményt, hogy a galetkik nem fognak örökre a hegybe zárva élni. Addig azonban rengeteg akadályt fognak a Hercegek elé (illetve a látszat fenntartása miatt mindenki más elé is) gördíteni a Császári szintről. Ha elbuknak, mégsem ők a kiválasztottak.
A Protolisk család erősebb, mint bármikor. Az ősi vérvonal kinemesítette a legtökéletesebb harcosokat. Már csak idő kérdése és a galetkik népe kiszabadul a hegyből, és az elfeledett Protolisk Istenek, több száz eónnyi várakozás után végre ismét átvehetik az uralmat Ghalla fölött.
És nem kérdéses, hogy kik lesznek evilági helytartóik...
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 26 szavazat alapján 7.4)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Leanthil naplója 6. (Ősök Városa novellasorozat). Létrehozás: 2003. október 9. 15:35:43 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 | Nyomtatási forma |
|