Isteni könnycsepp (Túlélők Földje novella)
Már nyugovóban volt a nap, mikor a két Raia hívő alakváltó letáborozott.
A fiú száraz rőzsét és gallyakat gyűjtött, és meggyújtotta a tábortüzet.
A lány eközben előkészítette a vacsorát. Miután megvacsoráztak, hanyatt
feküdtek, egymás mellé, és együtt nézték a fák közt pislogó csillagokat.
Nagyon boldogok voltak, és nagyon szerették egymást. Majd a lány azt mondta:
- Holnap be kell mennem a városba gyógykenőcsökért. Úgy hallottam, hogy elkel
a segítség a sebesült kobuderáknak.
A fiú felé fordította a fejét, ránézett és elmosolyodott. Majd ismét
a csillagokra nézett.
Másnap reggel mindketten már pirkadatkor fenn voltak, és szedelőzködtek
a harmatos fűben. A fiú a lánnyal akart menni, mert féltette. Tudta, hogy
a városban veszélyben lenne nélküle, mert annyira jóságos, annyira túlcsordul
benne a szeretet, hogy ezt kihasználhatják ellene. A lány csak mosolygott,
és közben odament aggódó kedveséhez. Tudta, hogy neki segíteni kell egy
remetének, akit egyre gyakrabban támadnak meg az orkok, szétdúlták a kertjét,
és szinte mindenét elvitték már. Ezért csak átkarolta a nyakát, s gyengéden
megcsókolta. Ezután a fiú is átölelte, és viszonozta a szeretet eme formáját.
Miután szétváltak, megegyeztek abban, hogy a megbeszélt helyen találkoznak.
Ezután elváltak egymástól, és ki-ki ment a maga útjára.
A lány késő délutánra ért Qvill városába. Megkereste a fogadót, és
itt élelmet és szállást kért. A vacsorát viszont csak akkorra kérte, miután
visszajött. Az árát kifizette mindkettőnek, sőt valamivel többet is adott.
A kocsmáros villámgyorsan elrakta a pénzt, mintha attól félne, hogy a vendég
meggondolja magát. A lány persze csak mosolygott most is, mint mindig.
Ezután körbenézett, és kiment a fogadóból. Elindult a bolt felé, ahol gyógykenőcsöt
akart venni. A nap már a horizontot súrolta és vöröses fénye bevilágította
a nyugati égboltot, és néhány kósza vörös felhőt. Ahogy nézelődött, lassan
megérkezett a bolthoz, ami már sajna zárva volt. Nem törte le a dolog,
nem búslakodott, nem is bosszankodott, hanem elindult visszafelé a fogadóba.
Majd holnap reggel eljön, addigra biztosan nyitva lesz. Ekkor azonban a
bolt melletti sikátor szélénél egy sebesült embert pillantott meg. Aurája
sötét volt. A lány megrettent, nem tudta, mit tegyen. Óvatosan közelebb
merészkedett és látta, hogy nincs nála fegyver, viszont több sebtől vérzik.
Lassan lehajolt mellé, és megállapította, hogy az eszméletlen ember a holnapot
sem éri meg, ha nem segít rajta. Gyorsan bekötötte a sebeit a leszakított
ruhadarabjaival, és elmondott pár gyógyító varázslatot. Az ember férfi
szinte azonnal rendbejött. Sebei szemmel látható gyorsasággal kezdtek beforrni.
A lány felállt és hátra lépett. A férfi kinyitotta szemét, megnézte magát,
majd döbbenten figyelte a lányt.
- Ezt te csináltad? - kérdezte.
A lány nem szólt semmit.
- Segíts kérlek felállni!
A lány nem mert közelebb menni hozzá, úgy válaszolt:
- Most visszamegyek a fogadóba.
- Várj - szólt a férfi, közben a dobozoknak és a falnak támaszkodva
felállt. Tántorgott ugyan egy kicsit, de két lábon állt. - Mi lesz így
velem. Nekem most puha ágyra és valami kajára lenne szükségem. Az a mocskos
Elenios pap majdnem kinyuvasztott. Szerencsére el tudtam menekülni, de
ha te nem segítesz, a reggelt biztosan nem értem volna meg. - közben koponya
szimbólumát kezdte tisztogatni. - Most meg itt akarsz hagyni?
A lány elővett 15 aranyat és lerakta az egyik kuka tetejére.
- Ez elég a puha ágyra, és ennivalót is tudsz belőle venni.
A férfi mosolyogva figyelte a lány ténykedését, majd pillantása a
kezére és a nyakára siklott. Lassan megindult feléje, majd egyre gyorsabban
közeledett hozzá. A lány értetlenül figyelte, majd ijedten megfordult,
és futásnak eredt a fogadó irányába. Rémülten tekingetett hátrafelé, és
úgy futott, ahogy a lába bírta. A férfi idegesítően röhögve rohant utána.
A lány csak futott és futott. Egy kanyar balra, egy kanyar jobbra, egy
sikátor, belőle kinyúl egy kéz, elkapja, berántja, szájára kéz simul.
Kis idő múlva a férfi elhalad a sikátor előtt. A kéz elengedi, a lány
pedig ijedten perdül meg, majd megkönnyebbülve nagyot sóhajt. Vele szemben
egy alakváltó férfi áll, tiszta fehér aurával.
- Szerencséd volt - mondta az alakváltó férfi.
- Köszönöm - válaszolta a lány.
- Semmiség. Legalább mi tartsunk össze - Ekkor elmosolyodik. - Valószínűleg
a csodálatos karláncod, gyűrűd és nyakláncod ingerelte fel. Ezeket a mocskokat
mindig ez izgatja. A kedvesedtől kaptad őket?
- Igen, tőle - mondta a lány, közben a nyakláncát fogta.
- Na jó, akkor induljunk. Hova is kísérhetlek?
- A fogadóban szálltam meg. Tudod mit, örülnék, ha velem töltenéd
a vacsorát. Amiért megmentettél, szeretném meghálálni.
- Köszönöm, örömmel.
A lány orcájáról őszinte öröm és elégedettség sugárzott. Szemei ragyogtak,
mint égen a csillagok. Nem sűrűn járt még életében városban, most is csak
szükség hozta ide.
Elindultak, ki a sikátorból a fogadó felé. A lánynak hirtelen furcsa
érzése támadt, de már későn. Késszúrást érzett a hátában, majd még egyet.
Térdre rogyott, majd a földre zuhant. Csak lassan, nagyon lassan tudott
felnézni. Nem hallott semmit, füle hangosan zúgott és lüktetett. Látta
kísérőjét, ahogy kacag, nyakában denevér szimbólum, aurája sötétebb, mint
az éjszaka. Szemét lesütötte, és már csak kedvesére gondolt.
Szeméből könnycsepp gördült végig formás arcán.
Isteni könnycsepp.
Majd újabb és újabb késszúrások. A lány már meghalt, de az alakváltó
vérben forgó szemekkel csak szúrta, szúrta, közben elmeháborodott módjára
kacagott.
A lány kedvese aznap este mentális üzenetet kapott: "Ne ölj soha!"
Nem tudta, miért üzeni neki ezt a lány, hiszen még soha nem ölt meg
senkit, és ezután sem akart. Csak harmadnap tudta meg, hogy mi történt.
A lány holttestét látva bosszút esküdött volna, de ekkor eszébe jutott
kedvese utolsó üzenete, és sírva borult a halottra. Majd felállt és azt
mondta: "Ígérem!"
Azóta már az alakváltó fiú is meghalt. Megölték, mert nem akart ölni.
A könnycsepp helyén pedig egy rúnakő leledzik, hirdetve Raia igéit.
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 22 szavazat alapján 5.5)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Holtsáv (Túlélők Földje novella). Létrehozás: 2003. október 7. 09:20:51 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 | Nyomtatási forma |
|