A klónozás előnye (Káosz Galaktika novella)- Sokat szenvedtem?
- Nem hiszem. Sikerült megszerezni a boncolási jegyzőkönyvedet. Abban az áll, hogy a késszúrás a szívedet érte. Lent a kórházban ugyan megpróbáltak megmenteni, de semmit sem tehettek. Túl sok vért veszítettél, mire leszálltak veled, már az agyhalál állapotában voltál.
Egy pillanatig csendben maradt, és megpróbálta megemészteni a hallottakat. Feje iszonyatosan lüktetett, nehezére esett a gondolkozás.
- Miért törték annyira magukat?
- El akartak ítélni. Egy nagy nyilvános kivégzésről álmodoztak, és persze a fejedben lévő értékes információt is meg akarták szerezni.
- Nem tudtak az agyblokkolásról?
- Az agy bizonyos részeinek levédése csak a peremvidéki kalózok ellen nyújt menedéket. A vallatóid között egy Szövetségi Megbízott is akadt. Egyszerűen kiszívta volna belőled, amit csak tudsz. A kapcsolataidat, a rejtekhelyeidet, a szövetségeseid és a titkos támogatóid listáját. Ha akkor nem halsz meg, most itt csak egy sugárzó kráter izzana a bázis helyén.
- Miért vagyok megkötözve?
- Mindig ezt kérdezed. Azért, mert eszmélés után, amikor rájössz, hogy ki vagy, és hogy megint elszúrtál valamit, meg szoktad ölni az ápolóidat.
- Szóval én egy gyilkos vagyok? - kérdezte a fekvő, és lassan, óvatosan megfeszítette izmait.
- Igen, mégpedig a legrosszabb fajtából - felelte a fekete csuklyás cerebrita.- Te nem meggyőződésből, hanem a kéj kedvéért ölsz. Rosszabb vagy, mint egy vadállat. A primitív világokon ilyennek ábrázolják a temetői lidérceket. Ezért felelsz meg annyira nekünk. Most egy kicsit magadra hagylak. Érzem, hogy legszívesebben elharapnád a torkomat. Tudod, kezdetben még élveztem ezt az érzést, de mára már kissé unalmassá vált. Ti, emberek elég egyhangú, primitív kis teremtmények vagytok.
Az ajtó bezáródott, a fekvő magára maradt. Egy darabig mozdulatlanul bámulta az alacsony cella durván megmunkált mennyezetét. A vörös erezetű kő repedései között apró állatok nyálkásan csillogó serege mozgott. Ha ellazította magát, és csak a fülére hagyatkozott, jól hallotta halk, nyugtalanító zúgásukat. A bejárati páncélajtó fölötti gömb fénye méregzöldből fokozatosan vérvörössé változott. A sziklaodúban lassan emelkedni kezdett a hőmérséklet, a padlóból sárgás, maró párafelhők emelkedtek a magasba.
A fekvő férfi fuldokolva köhögni kezdett, teste görcsbe rándult. Hirtelen iszonyatos, állati félelem fogta el. Üvöltve rángatni kezdte a tükörfényes acéllaphoz tapadó hevedereket. Emlékek törtek rá. Olyan emlékek, amelyeket nem akart újra átélni. Tudatának egy része nyíltan a saját szemébe nevetett, és röhögve közölte, hogy csak a test fertőtlenítése, az ébresztés utolsó része indult meg. Énjének ösztönös fele azonban hörögve sikított, mint akit egy régi, kitörölhetetlen lidércnyomás kínoz.
- Igen, egyszer gázkamrában végeztek veled - hallott egy halk, sziszegő hangot. A cerebrita visszatért, és nesztelenül leült az ágy melletti támlátlan fémszékre.
A férfi érezte, hogy már nem tartják vissza bilincsei. Lassan, borzongva felült, és fejét kezébe temette. Csomókba tapadt, természetellenesen ősz haja izmos mellére hullott.
- Emlékszem. Mindenre emlékszem. Ez hogy lehet? Nem emlékezhetek a saját halálomra! Az jóval a klónozás után történt! Senki sem emlékezhet a saját halálára!
- Akit normális körülmények között klónoznak le, az nem is fog. De te megsemmisíttetted a saját klónjaidat. Amikor meghaltál, csak egyetlen példány létezett belőled. Ez igen nagy merészségre, vagy beképzeltségre vall.
- Akkor viszont hogyan...
- Túl értékes vagy ahhoz, kedves barátom, hogy a Cég hagyjon pocsékba menni. A hamvasztásod előtt egy megbízottunk néhány másodpercre egyedül maradt a tetemeddel. Csak egy tűszúrás...
- Egy hulla DNS készletéből klónoztatok újra?
A fekete cerebrita nem válaszolt, csak gonoszul elmosolyodott. A csendet végül Khali törte meg:
- Mit terveztek velem?
- Ugyan kedvesem, semmit. Semmit az égegyadta világon. Te akkor érsz a legtöbbet, ha spontán cselekszel... Ha elindulsz valamerre, és egész naprendszereket taszítasz a káoszba. Gondolom, most felkerekedsz, és bosszút állsz a gyilkosaidon.
Khali el Sord, a galaktika Peremvidékének első számú közellensége egy darabig némán töprengett.
- Nem - felelte azután. - Nem kell az ilyesmit elkapkodni. Hadd feledkezzenek el rólam. Hadd higgyék azt, hogy biztonságban vannak. A bosszút hidegen lehet a legjobban élvezni.
- Akkor, most mihez kezdesz? - kérdezte őszinte érdeklődéssel a cerebrita. - Megint alászállsz egy barbár bolygóra, és megtanítod a bennszülötteket a Halálisten kultuszára, mint legutóbb? Kirobbantasz egy kis törzsi háborút a kőbaltás primitívek között? Arra kényszeríted őket, hogy szűz lányokat láncoljanak a húsevő óriáshüllők odúja elé? Elpusztítod tengerparti labirintusaikat? Lerombolod a piramisaikat? Megmérgezed a kútjaikat, és saját asszonyaikra fogod a bűnt, hogy azután ítélkezhess felettük? Bevezeted a vérivás kultuszát közöttük, mint múltkor azon a középkori világon? Vagy most is könyvtárak és kórházak felgyújtására készülsz?
- Nem, most valami másra vágyom. Meg kell kicsit mozgatni az izmaimat. Hiszen közelharcban öltek meg, igaz?
- Vadászni készülsz?
- Igen, valami olyasmire. Úgy hallottam, hogy a xenók elég kemények. Van a Cégnek valamilyen érdekeltsége a xenók szektorában?
- Természetesen. A Cégnek mindenütt vannak érdekeltségei.
- Akkor jó. Ha kitomboltam magam, majd jelentkezem.
- Mit csináljunk a gyilkosaiddal? Kapjuk el őket?
- Felesleges. Ha eljön az ideje, magam megyek értük. Addig csak hadd fickándozzanak. Gondolják azt, hogy szabadok, és hogy a maguk urai. Csendben tereljétek őket a megfelelő irányba. Megengedem, hogy egy kicsit gyarapodjanak, erősödjenek. De már nincs messze a perc, amikor Van Dark kapitány elátkozza a napot, amikor megszületett.
A cerebrita némán bólintott, és kitárta az ember előtt a cella ajtaját. Khali kilépett, és lassan beleolvadt a mindent elfedő, hideg sötétségbe.
Írta: Varga A. Csaba A novella az Alanori Krónikában jelent meg.
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 18 szavazat alapján 7.7)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Kitin lázadó (Káosz Galaktika novella). Létrehozás: 2003. október 6. 09:45:51 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 | Nyomtatási forma |
|